Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
11. A 14. § első bekezdésének 1. pontja, kapcsolatban az utolsó bekezdéssel, felhatalmazza a miniszterelnököt, hogy a minisztertanács határozata alapján mozgósítás vagy háború esetén, vagy ha háború kitörésének közvetlen veszélye fenyeget, bizonyos katonai bűn- cselekmények miatt belföldön katonai büntetőbíráskodás alá helyezhesse a polgári egyéneket is. Ez a rendelkezés a Magyar Országgyűlésen előreláthatólag heves megtámadásoknak lesz kitéve, mert a magyar törvényhozás, eltérőleg az ausztriaitól, nem ismer kivételes vagy ostromállapotot, márpedig a polgári egyéneknek a 14. § 1. pontjában tervezett alárendelése a katonai bíráskodás alá ily kivételes intézkedés természetével bír. Mindazonáltal az állam biztonságának érdekében alig lehet a 14. § jelenlegi rendelkezéseit nélkülözni. Csak Horvát-Szlavónországokra való tekintettel mutatkozik kívánatosnak, hogy az 1891: XXXI. te.34 18. §-ában foglalt analógiát követve, a tervezet 14. §-ának utolsó bekezdését így szövegezzük: „Azt a napot, amikor a katonai bírósági illetékességnek az 1. pontban meghatározott kiterjesztése beáll vagy megszűnik, úgyszintén a kiterjesztés területkörét - a közös hadügyminiszter indítványára vagy meghallgatásával, aki e tekintetben a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg jár el - a minisztertanács határozza meg, és ezt a határozatot az igazságügy-miniszter, illetőleg Horvát-Szlavónországokban a bán hirdeti ki.” 12. Az 1896: XXXIII. te. 32. §-ának mintája után indulva, a tervezet magyar szövege a 15. § 2. bekezdésében a közös ügyek tárgyalására kiküldött Bizottságról egyes számban szól, míg a magyar javaslat német szövegében a bizottság szó többes számban fordul elő. A német szöveg a magyarhoz képest helyesbítendő lenne. ЧA tervezet 18. §-a szerint valamely katonai bírósági bűnvádi eljárás újrafelvételének elrendelésére és az újrafelvétel elrendelése alapján az új eljárás keresztülvitelére a katonai bíróságok illetékesek. Ugyanazok az okok, amelyeken a 16. § rendelkezései alapszanak, szólanak amellett, hogy az újrafelvételre alapított katonai bírósági illetékességet megszorítsuk. E cél elérése végett a tervezet 18. §-ához a következő (új) 2. bekezdés lenne függesztendő: „Oly egyén terhére, akire nézve a katonai büntetőbíráskodás a 16. §-hoz képest véget ért, az újrafelvétel elrendelését és az új eljárás keresztülvitelét e törvény értelmében - annak megállapítása után, hogy az újrafelvétel megengedhető - a polgári büntetőbíróság részére kell átengedni.” Ennek az indítványnak elfogadása a tervezet több §-ának módosítását és kiegészítését tenné szükségessé, amelyek közül mint elvi jelentőségűt csak azt emelem ki, hogy a 393. §-hoz új 4. bekezdésképpen a következő szöveg lenne függesztendő: „Ha az újrafelvétel a vádlott terhére közönséges bűntett vagy vétség, vagy pedig oly katonai bűncselekmény miatt indítványoztatott, mely egyszersmind a polgári bün- 323 323 1891. évi XXXI. törvény. A konzuli bíráskodás szabályozásáról. Törvénytár, 1891. 477-483. 544
