Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
a/ az idegeneknek ingatlan vagyon birtoklása tekintetében a belföldiekkel való egyenlő elbánást biztosító szerződési megállapodásnak az Olaszországgal jelenleg fennálló szerződés 4. cikkéből való kihagyására vonatkozó javaslat egyelőre mellőzendő, illetőleg az említett kereskedelmi szerződés kérdéses cikke módosítás nélkül fenntartandó volna; b/ a külföldön munkát vállalt hazai munkások ügyeinek ellenőrzése és felügyelete kérdésében az ezen ügyek külön kormánymegbízottak útján való ellenőriztethetésére vonatkozó jogosítványnak a kereskedelmi szerződésekben való kikötése mellőzendő volna, s e részben beérhetnők a belföldiekkel való egyenlő elbánásnak biztosításával, amiről a vámkonferencián tett javaslat folytán a német szerződéstervezet 19. cikkében történnék gondoskodás. Ezt a közvetítő indítványt a földmívelési miniszter úr azzal a fenntartással teszi, ha egyidejűleg - lehetőleg már a legközelebb tartandó vám- és kereskedelmi értekezleten létesítendő megegyezés alapján - a két kormány és a Külügyi Hivatal között oly intern megállapodás jönne létre, melynek értelmében utóbbi jelentse ki azt, hogy amennyiben és ahol akár a magyar, akár az osztrák kormány annak szükségét látja, hogy a külföldön munkát vállalt hazai munkásaink ügyeit behatóbb ellenőrzésben és gondozásban része- síttesse, mint aminőben azokat a ma fennálló szervezet mellett konzulátusaink részesíthetik: az e célból az érdekelt állam kormány által kiküldendő megbízottak a kormány ez- iránti megkeresése alapján az illető konzulátushoz - a külügyi szolgálat anyagi megter- heltetése nélkül - szolgálattételre haladéktalanul be fogja osztani oly célból, hogy azután ez a megbízott mint az említett konzulátus tagja a konzult megillető jogosítványok igénybe vételével és erkölcsi súlyával járhasson el megbízatásában. Ha ez a javaslat akár az osztrák kormány, akár a Külügyi Hivatal részéről el nem fogadtatnék, úgy ragaszkodnunk kellene ahhoz, hogy a szerződésekben ily külön megbízott munkásfelügyelők kiküldésének jogát határozott formában magunknak biztosítani törekedjünk. Célszerű volna a szóban forgó kérdést a fentebb javasolt módon a Külügyi Hivatallal egyetértőleg megoldani, mert egyrészt különösen az Olaszországhoz való viszonyunk tekintetében tényleg bizonyos fokig ránk nézve lehetne hátrányos az ily munkásfelügyelő kiküldésének jogát a szerződésben kölcsönösen biztosítani. Elég e tekintetben az olasz munkásoknak vasúti és vízi építkezéseknél, különösen Ausztriában való nagymérvű foglalkoztatására és az irredentizmus veszedelmes üzelmeire utalni. De másrészt talán jobban is lehetne a szemünk előtt lebegő cél elérését biztosítanunk, ha külföldön dolgozó munkásaink ügyeit a konzulátus teljes tekintélyével rendelkező állami kiküldött által tudnók ellenőriztetni, mint a szerződés adta jogunknál fogva kiküldött külön megbízott által, kinek a külföldön ez esetben alig állna rendelkezésre a megkívántaié hatósági támogatás. A Külügyi Hivatal pedig minden nehézség nélkül hozzájárulhatna a részünkről teendő ezen javaslathoz, mert a kiküldendő megbízott költségeit az illető kormány viselné, ilyfajta kiküldetésnek pedig a gyakorlatban való teljes beváltását többek közt például a Belgrádi Konzulátushoz már évek óta beosztott magyar királyi állami állatorvos kifogástalan, és éppen a Külügyi Hivatalnak is teljes megelégedésére való működése bizonyítja. A minisztertanács a tett javaslatokat elfogadta, s elhatározta, hogy a vám- és kereskedelmi értekezleten részt vevő megbízottaink ily értelemben utasíttassanak. 523
