Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
A minisztertanács azon választ kívánja adni, hogy Montenegróval addig végleges kereskedelmi szerződés iránt nem tárgyalhatunk, még kereskedelmi viszonyaink a reánk nézve fontossággal bíró nyugati államokkal rendezve nincsenek, egy provizórium létesítése ellen azonban nem volna észrevételünk. (MNL OL К 2Ó-1909-XXXVIII-540. A pénzügyminiszter felirata a miniszterelnök részére. 1904. január 21.) A földművelésügyi miniszter, különösen a Montenegróban uralkodó állategészségügyi viszonyok miatt kizártnak tartotta, hogy a kereskedelmi viszonyok rendezésére vonatkozó megbeszéléseket rövid határidőn belül elkezdődjenek. (MNL OL К 26-1909-XXXVIII-540. A földművelésügyi miniszter felirata a miniszterelnök részére. 1904. január 23.) A kereskedelemügyi miniszter a nyugati országokkal való megegyezést szorgalmazva, a két ország közötti kereskedelmi viszonyok rendezését, a forgalom csekély volta miatt, nem tartotta időszerűnek. (MNL OL К 26-1909-XXXVIII-540. A kereskedelemügyi miniszter felirata a miniszterelnök részére. 1904. január 31. és március 8.) - A közös külügyminiszter 1904. június 25-én újabb levélben sürgette a kereskedelmi megegyezést Montenegróval. (MNL OL К 255-í9°4-VI-2279. A közös külügyminiszter levele a magyar miniszterelnök részére. 1904. június 25.) Tisza István október 14-én kelt válaszában kifejtette, hogy csak a legnagyobb kedvezmény alapján - minden külön engedmény mellőzésével - hajlandó a magyar kormány a kereskedelmi szerződést megkötni. Indoklása szerint: Bulgária, Románia és Törökország állategészségügyi helyzete olyan rossz, hogy ezen országok marhabehozatala elől a Monarchia szigorúan elzárkózik. Félő, hogy a hasonló problémákkal küzdő Montenegrón keresztül a fenti három ország állatai is bekerülnének Magyarországra. Hazánknak még nincs elfogadott új vámtarifája és a nyugati országokba irányuló kivitelünk lehetőségeit - a tárgyalás alatt lévő kereskedelmi szerződések miatt - még nem ismerjük. Bécsben a magyar ellenvéleményt főleg az állategészségügyi kérdésben tartották elfogadhatatlannak. Osztrák adatok szerint 1898 és 1903 között évente alig félszáz szarvasmarhát hoztak át Montenegróból a Monarchia területére, ezzel szemben illegálisan mintegy négyezer állatot hajtottak át a határon, a megállapodás az ellenőrzést is lehetővé tenné. Az osztrák kormány főleg azért szorgalmazta a szerződés megkötését, mert 1905. január i-től az ipari termékeiket csak akkor vihették be kedvezményesen Montenegróba, ha a megállapodás addig létrejön. Ezzel magyarázható, hogy az 1904 novemberében megírt külügyminiszteri levél már konkrétan arra kérte a magyar kormányt, hogy járuljon hozzá a montenegróiak által megfogalmazott követelésekhez. A külügyminiszter szerint erre azért van szükség, mert a megállapodással az ottani kormányt a Monarchia áruinak kedvező elvámolására kényszerítené, és egyben meggátolná az olasz bevitel további térhódítását a montenegrói piacokon. (MNL OL К 255-1904- VI-3823. A közös külügyminiszter levele a magyar miniszterelnök részére. 1904. november 11.) A többszöri levélváltás után a magyar miniszterelnök az egész aktaköteget véleményezésre átküldte a pénzügyminiszternek. Lukács László 1904. decemberében kelt felterjesztésében a kért kedvezmények megadása ellen foglalt állást. Indoklása szerint a Montenegróba irányuló kivitelünk olyan csekély, hogy a kedvezmények ellentételezésére nincs lehetőség, továbbá ez a szerződés olyan precedens leime a velünk tárgyaló országok számára - különösen a szerbek által megfogalmazott igényekre -, amely tetemes kárt okozna hazánknak. A pénzügyminiszter a feketekereskedelmet nem a kereskedelmi szerződéssel, hanem a határrendészet szigorúbb fellépésével javasolta megszüntetni. (MNL OL К 26-1909-XXXVIII-540. A pénzügyminiszter felirata a miniszterelnök részére. 1904. december 20.) - Az 1905. május 16-án megtartott közös vám-és kereskedelmi értekezleten megegyezés született arról, hogy a Montenegróval való tárgyalás csak akkor lesz esedékes, ha a nagyobb keleti államokkal - például Bulgária, Románia, Szerbia - már megállapodásra jutottunk. (MNL OL К 20-1909-ХХХЛП1-540. A földművelésügyi miniszter felirata a miniszterelnök részére. 1905. június 25.) A Tisza kormány időszakában Montenegróval nem kötöttünk kereskedelmi szerződést. 1906 tavaszán a kereskedelmi kapcsolatot rendelettel szabályozták. (MNL OL К 27.1906. március 14./1.)
