Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
A meghatalmazottak megnevezésénél és a szerződéseknek azok által történő aláírásánál követendő az a szabály, mely a közös külügyminiszterrel egyetértőleg 1896. évben megállapíttatott, tudniillik ha a rendes diplomáciai képviselő a megbízott, a hivatab minőségének kitüntetése mellett megbízatását „Pour Autriche et pour la Hongrie” nyeri és ugyan ilyenképpen írja a szerződést alá. Ha emellett külön magyar és osztrák megbízottak is szerepelnek: ezek mint a saját országuk különleges megbízottai nevezendők meg, s írják magukat alá („Pour la Autriche - Pour la Hongrie”) A szerződések nyelvét illetőleg mégpedig mind az I. mind a II. alatt említett szerződésekre nézve egyaránt követendő a már 1871-ben felállított szabály, mely szerint, ha a szerződések nem francia nyelven köttetnek, azok az eredeti példányokon is egyszersmind magyar nyelven is kiállítandók.203 204 II. (2.) 1904. január 16. i. Főispáni kinevezések A miniszterelnök úr mint a Belügyminisztérium vezetője bejelenti, hogy a következő főispáni kinevezések iránt szándékozik О Felségéhez előterjesztést tenni, nevezetesen kinevezendők volnának: Brassó vármegyébe: Székely György országgyűlési képviselő, Háromszék vármegyébe: gróf Haller János, Udvarhely vármegye volt főispánja és Huny ad vármegyébe: Mara László ottani alispán. Tudomásul vétetett. и. Az osztrák Lloyd Tengerhajózási Társaság állami támogatása2"4 A kereskedelmi miniszter úr előterjesztette, hogy a Magyarország és Ausztria részéről szerződésszerűen segélyezett tengeri hajózási vállalatok forgalmi szolgálata tárgyában az osztrák kereskedelemügyi miniszterrel 1898. évi február hó 2-án kötött egyezmény 4. c. pontja szerint az osztrák kormány kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy az osztrák Lloyd Fiúmét a Triesztből Bombaybe, Colombóba, Singapúrba, Honkongba, Shanghai203 Az aláírási jogosultság kérdése 1905 októberében került ismét napirendre, amikor a brüsszeli tanácskozáson két egyezmény született. A külügyminiszter úgy foglalt állást, hogy az egyezményhez történő csatlakozási okmányokat az Osztrák-Magyar Monarchia brüsszeli nagykövete írja alá. (A nemzetközi megállapodásról lásd az 1913. évi I. törvényt!) 204 Lásd még: MNL OL К 27.1904. december 2У29. 481
