Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - Források - A. Gr. Khuen-Héderváry Károly kormányának jegyzőkönyvei
IO. A feleslegessé vált bácscsébi erdőőri lakás elárverezése*4 12. (jj.) 1903. október 12. 6. Ilonca község állami kölcsönben részesítése8A pénzügyminiszter úr bejelenti, hegy Ilonca Bereg vármegyei községnek az állami volt úrbéresek támogatására - tekintettel arra, hogy a községnek túlnyomó része a még úrbéri rendezésből eredő adósságainak fizetésére képtelen lévén, állami segély nélkül koldusbotra jutna - 7200 К 2%-kal kamatozó és 20 év alatt törlesztendő kölcsönt tett folyóvá. Jóváhagyólag tudomásul vétetik. 10. Gróf Festetics Tasziló adósságának törlesztése Az igazságügy-miniszter úr bejelenti, hogy miután mind az illető hitbizományi várományosok gondnoksága, mind a hitbizományi hatóság beleegyezésüket megadták, О Felségéhez felterjesztést szándékozik tenni annak megengedése végett, hogy gróf Festetics Tasziló ii 660 000 К 35 év alatt törlesztendő adósságát 50 évi törlesztés alapulvétele mellett konvertálhassa.84 85 86 A minisztertanács hozzájárul. 84 Dunacséb, Bács-Bodrog vármegye. Ma: Celarevo, Szerbia. Az erdőőri házhoz tartozott: istálló, udvar, kert és szántóföld. (Lásd még: MNL OL К 27.1904. január 23./14.) 85 Ma Ilnyca, Ukrajna. 86 A Központi Statisztikai Hivatal által gyűjtött adatok szerint a földbirtokokra - 4 és 8%-közötti kamatra - felvett jelzáloghitelek összege az 1897. évi 984 505 754 koronáról 1901-ben 1156 782 872 koronára nőtt. Ennél nagyobb terhet jelentettek a gazdák számára a hazai pénzintézetek és az Osztrák-Magyar Bank által nyújtott, be nem táblázott váltó és egyéb tartozások. A hitelintézetek által nyújtott jelzálogos és nem jelzálogos kölcsönnél még súlyosabb tartozásnak számított - az uzsorásokat gazdagító - magánkölcsön, amelyeknek nagyságáról megbízható adatok nem álltak rendelkezésre. A nem magas hitelintézeti jelzálogkölcsönöket a kívánt okmányok beszerzése, az illetékek, valamint a közvetítő ügynökök eljárási jutaléka drágította meg. A telekkönyveknél fennálló rendezetlenség a jelzáloghitelek felvételét nehezítette. A kockázat mérséklése érdekében a pénzintézetek vezetői a becsérték alacsonyan tartásával többnyire a szükségesnél kisebb összegek folyósítását engedélyezték, a váltókölcsönöknél pedig ragaszkodtak a 3-4 hónapos lejárati időhöz, ami a kereskedők érdekeinek megfelelt ugyan, de a terményeit évente csak egyszer értékesítő birtokosoknak ez többnyire teljesíthetetlen volt. A mezőgazdasági jelzáloghitelek törlesztését kívánta az állam segíteni azzal, hogy a különböző kamatozású és lejáratú tartozásokat „szolid kamatlábú, kedvező fizetési feltételekhez kötött egységes kölcsönösszegre” konvertálja. A Statisztikai Hivatal vezetői szerint ezt a pénzügyi műveletet, állami garancia vállalása mellett és a nyerészkedést kizárva a Magyar Földhitelintézet záloglevelek kibocsátásával végezhetné el. (MNL OL К 178-1903-1817. sz. A Statisztikai Hivatal Darányi Ignácnak küldött jelentése. A földbirtokosok adósságának kisebb kamatú kölcsönökre való konvertálása tárgyában. 1902. november 24.) 433
