Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Kísérlet az obstrukció letörésére és a Szapáry-féle vesztegetési botrány hatása

és kívánatos, „hogy a lehetőségig a magyar ezredekben csak magyar tisztek alkalmaztassanak.” Az elnök a hadsereg belső nyelvhasználatát érintő magyar igények követelését - Deák Ferenc követi jelentésével igazolva, hogy ez közel egy évszázada napirenden lévő kérdés - csak „a rendes parlamentáris eljárás útján” tartotta elfogadhatónak, illetve a maga részéről támogathatónak. Ezen a téren az alkotmányos lehetőséget abban látta, hogy az 1867. évi XII. te. 11. §-a a hadsereg „vezérletét, vezényletét és belszervezetét az О Felsége által intézendő tárgyak közé” sorolta, de „világos, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet kifejezése alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése nem, csak a katonai oktatás kérdése nem, csak az újoncképzés kérdése nem, mert mindenre ellenkező precedens létezik.” Az ellenzék a magyar nyelv ügyét a politikai szembenállás eszközévé tette, és azt várta, hogy Apponyi követeléseik mellett tör lándzsát, ezért a szónok ettől elhatárolódva véleményét így határozta meg: „Én igenis azok közé tartozom, akik évek óta itt ülve, nem bolygatják a hadsereg szolgálati nyelvében az intézkedést [...] én igenis azok közé tartozom, akik ma sem akarják bolygatni.” Ezzel szemben támogatta azt az igényt, hogy a közös hadseregben szolgáló magyar ezredeknél a katonai bűnvádi perrendtartás nyelve magyar legyen.

Apponyi Albert közel két óráig tartó beszédében logikai érvekkel, az ellenzéki képviselőket sem sértő módon vázolta fel az obstrukció, valamint a kialakult politikai helyzet tarthatatlanságát. Arra kérte az ellenzéket, hogy adjon időt az uralkodónak a kérések megfontolására, mert amit az obstrukcióval el akar érni, azt most megvalósítani nem lehet, de „semmi sem állja az útját annak, hogy az ellenzék későbbre tartsa fönn követeléseit, ha most lehetővé teszi a parlamenti rend helyreállítását.” A kiváló szónoki képességű, a parlamenti retorikában több évtizedes jártassággal rendelkező Apponyi Albert beszéde a kormánypárt körében osztatlan elismerést aratott. A beszéd végén még a kormányfő is látványosan gratulált Apponyinak, pedig 1903. július 16-án, Kállay Béni temetésén még arról beszélt Thallóczy Lajosnak, hogy szeretné a Ház elnökét elmozdítani posztjáról." Ezen a szerdai estén, július 22-én a Szabadelvű Pártkörbe megérkező Apponyi Albertet és a társaságában bevonuló Khuen-Héderváry Károlyt a képviselő- társak hangos ovációval fogadták.'00 Úgy tűnt, hogy a Ház elnökének beszéde helyreállította a kormánypárt egységét, de az obstrukciót folytató képviselők körében csupán annyit sikerült elérnie, hogy vezetésével a két fél között, július 28-ától további egyeztető tárgyalások kezdődjenek.

Alig kezdődtek el a két párt közötti megbeszélések, amikor a július 29-ére összehívott parlamenti ülés - amelyen még mindig a kormányprogramról folyt a vita - napirendjében váratlan fordulat következett.10' Miután Pap Zoltán ellenzéki képviselő a kassai Rákóczi ünnepséggel kapcsolatos kifogásait előadta,'02 arról tájékoztatta az ülés résztvevőit, 99 100 101 102

99 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/ 4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. július 16. - Khuen-Héderváry ezen kívánságát Darányi Ignác is támogatta. A politikai támadások kivédése érdekében határozott úgy Apponyi Albert, hogy a parlamentben beszédet mond. - Kállay Béni július 13-án halt meg, a közös pénzügyminiszteri posztra az uralkodó 1903. július 24-én báró Burián Istvánt nevezte ki. (MNL OL K-255-1903-6. t-3260.)

100 Egyetértés, 1903. július 23. Válságos napok.

101 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVIII. köt. 319. országos ülés. 1903. július 29.78-113.

102 Az ellenzék azt kifogásolta, hogy az ünnepségen csak a képviselőház elnöke volt jelen, de a kormány tagjai nem vettek részt, a honvédség tagjai pedig nem jelenhettek meg.

38