Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
vényjavaslat végleges szövegének elkészítésénél azokat az észrevételeket is figyelembe vették, amelyeket a tanfelügyelők által kijelölt kiváló pedagógusok egy újabb ún. szaktanácskozáson a gyakorlati oktatás részletkérdéseit érintő pontokhoz fűztek. (1904. szeptember 23./14. és szeptember 24./1.) A minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Közoktatási Tanács Állandó Bizottsága a tanterv átdolgozását követően elkészítette „Az osztott elemi népiskola tantervi utasításai” címet viselő kiadványát.’448 Ezen felül több utasítást is átdolgoztak, nevezetesen: a középiskolai érettségi vizsgákról, a reáliskolai latin nyelvű tanfolyamok szervezéséről, a középiskolai tanárjelöltek gyakorlatának szabályozásáról. Berzeviczy Albert törvényjavaslata az 1904 őszén kialakult politikai válság következtében nem került a parlament elé. A törvényjavaslat különösen a nemzetiségeket tömörítő egyházak tiltakozását váltotta ki. Például az erdélyi evangélikus egyház vezetői Tisza István részére megküldött emlékiratukban egyetértettek a nép műveltségi színvonalának emelésével, de a törvény- javaslatra utalva kijelentették: „itt pedig a kérdés csak az, hogy minő eredménye van a magyar nyelv oktatásának, az eredmény pedig már eleve ki nem elégítőnek mondatik, s azután lehetetlen eszközök ajánltatnak, hogy az eredmény fokoztassék.”'449 A román sajtótermékek a törvényjavaslatot a magyar nyelv térhódítása érdekében hozandó intézkedésként értékelték, és bevezetése ellen - többnyire túlzó következtetésekre jutva - til- takoztak.‘45° Berzeviczy törvényjavaslatát a házszabályok módosításának érdekében a kormány visszavonta, ezért lekerült a parlament napirendjéről. A szomszédos államokban élő mngyarok nemzeti gondozása A Romániában élő magyar állampolgárok nemzeti gondozása keretében a kivándorolt szülők gyerekeinek magyarországi iskolákban történő felvételéről a Miniszterelnökség és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársai 1902. február 19-én szakértekezletet tartottak.145' A résztvevők szerint a Romániában élő magyar gyerekek hazai kollégiumokban nevelésének az a célja, hogy az oktatást befejezők, családot alapítva végleg Magyarországon maradjanak. Wlassics Gyula későbbi előterjesztésében a hazahozott gyerekek részére olyan tandíjmentes kollégiumi férőhelyek biztosítását javasolta, ahol a ruházatról és a tanszerekről is az állam gondoskodik.1448 1449 1450 1451 1452 E törekvések eredményeként és 1448 MNL OL К 178-1905-15412. A vallás- és közoktatásügyi miniszter tájékoztatója a népoktatási törvény végrehajtása érdekében a tanfelügyelők számára kiadott Utasításról. 1905. július 14. 1449 MNL ÓL К 26 1906-XLI-161. Az erdélyi evangélikus egyház emlékirata a miniszterelnök részére. 1904. augusztus 27.; Székely György brassói főispán előterjesztése a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a Berzeviczy-törvényjavaslattal kapcsolatban nyilvánított erdélyi szász iskolai kívánságokról. 1904. július 28. (Kemény, 1966. 349-350.) 1450 MNL OL К 26-1905-ХЫ-161. Tisza István tájékoztatója a külügyminiszter részére Pallavicini őrgróf bukaresti nagykövet jelentéséről. 1905. január 8. (Lásd még Gurban Konstantin cikkét az aradi Tribun&nn a Berzeviczy-törvényjavaslatról.; Kemény, 1966. 378-383.) 1451 MNL OL К 26-1906-XV-81. A miniszterelnök leirata a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére. 1903. február 19. - A kormány törekvését a Hétfalusi Székely Társaság és az Erdélyi Kárpát-Egyesület is tervezetek készítésével támogatta. (Uo. V. К. M. előterjesztés. 1903. március 4.; Az Erdélyi Kárpát-Egyesület felterjesztése. 1903. június 19.) 1452 MNL OL К 26-1906-IV-81. A vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése a miniszterelnök részére. 1903. június 17. - Azt a tervet, hogy a gyerekeket családoknál helyezzék el, a hazahozatalban közreműködésre felkért katolikus és református egyházak erdélyi vezetői nem támogatták.
