Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Tisza István ügyvezető kormány élén
István igy indokolta: „Ezek mind régen folyamatba tett olyan dolgok voltak, melyeket hosszabb időre felosztva, lassanként szerettem volna elintézni, de most már - tekintettel a politikai helyzetre - gyorsan le kellett mindent bonyolítanunk. Lemondásunk óta új ilyen ügyet nem kezdeményeztem.”971 A politikai válság megoldására tett sikertelen próbálkozások hatására - az udvarból érkező hírek szerint - a király átmeneti időre felfüggesztette a magyarok meghallgatását, mert az osztrák politikusok véleményét szándékozott kikérni arról az előterjesztésről, amelyet Andrássy Gyula készített a szövetkezett ellenzékkel folytatott tárgyalásai után. A közel egy hétig tartó csendet a magyar miniszterelnök 1905. március 2-ára, Bécs- be szóló uralkodói meghívása szakította meg.972 A kihallgatást követően Tisza István az újságíróknak az alábbiakat nyilatkozta: „Hívattam a felséghez, hogy javaslatot tegyek a válság további kezelése tárgyában. Javaslatom tartalmáról nem közölhetek semmit, annyi azonban bizonyos, hogy a legközelebbi időben több politikai férfiú - pártkülönbség nélkül - fog meghívatni a felséghez.”973 Tisza István legnagyobb meglepetésére az általa előterjesztett névjegyzéket a király teljes egészében elfogadta és kijelentette, hogy március 4-től kezdve sorra meghallgat tizenhat magyar politikust, az alábbiak szerint: a Függetlenségi Pártból: gróf Apponyi Albert, Thaly Kálmán, Justh Gyula és Tóth János; a Szabadelvű Pártból: gróf Csáky Albin, báró Dániel Ernő, Fáik Miksa, Hódossy Imre, Láng Lajos és gróf Zselénszky Róbert; a Néppártból: Rakovszky István és gróf Zichy Nándor; az Újpártból báró Bánffy Dezső; a disszidensek részéről Darányi Ignác; a pártonkívüliek közül ifj. gróf Zichy János és a horvát Tomasics Miklós.974 A meghívottak között képviselve volt minden párt, sőt minden politikai árnyalat, leegyszerűsítve kilenc ellenzéki és hét kormánypárti képviselő. A már korábban meghallgatott Széli Kálmán, Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc nem kapott újabb meghívást. A király kívánságára a kihallgatások sora 1905. március 4-én vette kezdetét. Ezen a szombati napon gróf Csáky Albin a főrendiház és Justh Gyula az országgyűlés elnöke, valamint Dániel Ernő járulhatott az uralkodó elé. A következő napon, március 5-én a hatvanhetes alapon állók közül Fáik Miksa, Bánffy Dezső és gróf Zichy Nándor, majd 7-én a Függetlenségi Párt két meghatározó alakja gróf Apponyi Albert és Tóth János következett a kormánypárti Hódossy Imre kíséretében. Március 8-án ismét három, különböző pártállású politikus Darányi Ignác, Láng Lajos és Thaly Kálmán került sorra, és a még várakozó politikusokat pedig a király március 9-én és ю-én fogadta. A kihallgatáson részvevők lényegében a pártjaik által elfogadott politikai programot képviselték, de a nyilvánosság számára semmi érdemi információ nem szivárgott ki. Általános volt a vélemény, hogy a király az ellenzék belső ügyeiről is részletes információkkal rendelkezik, és 971 MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 3. cs. 9. t. 26/a. Tisza István levele Fejérváry Géza részére. 1905. február 28. - Például az 1905. március 31-én tartott minisztertanácsi ülésen 13 főispán felmentési és kitüntetési javaslatát támogatta a kormány. (MNL OL К 27.1905. március 31./1.) 972 MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 21. cs. 44. t. 8. Tisza István levele Hódossy Imre részére. 1905. február 28. - „O Felségétől most vett távirat folytán Bécsbe kell utaznom. Rajta leszek, hogy pártkülönbség nélkül, lehetőleg számosán hívassanak audienciára.” 973 Egyetértés, 1905. március 2. Tisza Bécsbe ment. 974 Egyetértés, 1905. március 3. Tizenhat politikus a királynál.
