Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Tisza István ügyvezető kormány élén
parlamenti tisztségekre javasolt személyek névsora.902 Az országgyűlési többség egyetlen szabadelvű jelöltet sem szavazott meg. Az ellenzékben lévő Néppárt mandátumot szerzett tagjai első értekezletükön, 1905. február 3-án megalakították a pártkör tisztikarát. Az értekezlet résztvevői elnöknek egyhangúan gróf Zichy Aladárt, alelnöknek Rakovszky Istvánt választották meg. Zichy Aladár elnöki nyilatkozata során kijelentette: „Az ellenzék szövetkezése fennáll mindaddig, míg azok a feladatok, amelyeket maga elé tűzött, megoldást nem nyertek. [...] A Néppárt a ’67-es alapon alakult, azon áll ma is, de a liberalizmust soha nem támogatja semmiféle alakjában.”962 963 Hasonló nyilatkozatott tett Bánffy Dezső is az Újpárt élén. Az 1905-ös választások győztese, a Függetlenségi Párt mellett az egyre erősebb román nemzetiségi mozgalom volt. Számokban kifejezve: kilenc román képviselőt kormány- párti programmal Tisza István juttatott be a parlamentbe, nyolc fő pedig nemzetiségi alapon szerzett mandátumot. Mivel a Szabadelvű Párt kisebbségbe került, a román képviselőket semmiféle érdek nem fűzte ahhoz, hogy a vesztes pártban maradjanak. Ezért lépéseket tettek annak érdekében, hogy a nemzetiségi programmal megválasztott képviselőkhöz csatlakozzanak. Hasonló következtetésre jutottak a horvát képviselők is. A Szabadelvű Párt 1905. február 20-án megtartott értekezletén Tisza István bejelentette, hogy már most a parlamenti tisztségek elosztásánál: „a horvát képviselők külön csoportként szervezkednek, s ezentúl a jelölésekre nézve közvetlenül a szövetkezett ellenzékkel fognak érintkezni.”964 965 Az Andrássy Gyula által folytatott egyeztető tárgyalások keretében a Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottsága 1905. február 21-én értekezletet tartott a Függetlenségi Pártnál. A bizottság huszonegy tagja közül csak egy fő nem jelent meg. A délután hat órakor kezdődő ülésen Andrássy Gyula ismertette, hogy a király hozzájárulna egy koalíciós kormány megalakításához, de csak abban az esetben, ha a katonai kérdések nem kerülnek napirendre. Ezt a feltételt Kossuth Ferenc nem tartotta elfogadhatónak, inkább a Széli Kálmán által javasolt és Andrássy által is elfogadott átmeneti kormány létrehozását támogatta. Ezért most Andrássy azt javasolta, hogy az ellenzék járuljon hozzá az átmeneti kormány megalakulásához, adjon számára néhány havi indemnitást, ne állja útját az újoncozási javaslatnak, és tegye lehetővé a függő ügyek elintézését.905 Andrássy ekkor csak olyan átmeneti kormány elfogadtatására látott esélyt, amelynek tagjai kizárólag a disszidensek soraiból kerülnek ki. Az ellenzék vezetői attól tartottak, hogy ha a végleges megoldás előtt megszavazzák a sürgős állami szükségleteket, akkor kiesik a kezükből minden eszköz, amellyel a választóiknak tett ígéreteiket beválthatják. Ezért a bizottság tagjai abban állapodtak meg, hogy a disszidensekből álló átmeneti kormánynak megadható a négy havi indemnitás, de az újoncozási törvényjavaslatot nem szavazzák meg, ezzel szemben az új választási törvényt el kell fogadtatni. Az értekezletről Andrássy Gyula azzal távozott, hogy a tárgyalásokról tájékoztatni fogja az uralkodót. A Függetlenségi Pártkörben ezen az estén a jelenlévők az átmeneti kormány megalakításának egyetlen előnyét Tisza István gyors távozásában látták, és a többség a koalíciós kabinet 962 Magyar Nemzet, 1905. február 19. A politikai helyzet. 963 Egyetértés, 1905. február 4. A Néppárt értekezlete. 964 Magyar Nemzet, 1905. február 21. A politikai helyzet. 965 Egyetértés, 1905. február 22. A helyzet tisztul. 252
