Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Tisza István ügyvezető kormány élén

pártok vezetői közül azokat hívják meg a Hofburgba, akiket a disszidensek vezetője, Andrássy Gyula ajánlani fog az uralkodónak. Miközben a Függetlenségi Pártkörben - 1905. február i-jén délután - a megjelent képviselők a választási élményekről társalogtak. A Nemzeti Kaszinóban Kossuth Fe­renc, Széli Kálmán és Andrássy Gyula a szövetség további fenntartásának lehetőségéről tanácskozott.949 A szövetkezett pártok vezetői olyan közös program kidolgozásán fára­doztak, amelyet vitaindítónak a február 6-ára összehívott Vezérlő Bizottság elé szándé­koztak terjeszteni. A követendő politikai irányvonalat a választások jelölték ki, mert a választók többsége az 1867-es alap mellett foglalt állást, de a mandátumukat megduplázó függetlenségiek akaratát fokozottabb mértékben kellett tekintetbe venni. Andrássyra várt a feladat, hogy a különböző elveket valló, több párt alkotta új politikai erőt összefog­ja. Andrássy családi hagyományait és a választások eredményeit figyelembe véve vilá­gossá vált, hogy az általa alakítandó kormány csak liberális alapon jöhet létre.950 Remény volt arra, hogy ezt a programot az uralkodó elfogadja, de a többi parlamenti párttal való egyeztetés nem ígérkezett könnyű feladatnak. Andrássy helyzete azért is nehéz volt, mert az uralkodó garanciát várt arra, hogy ez a többség a parlamentben meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek az ország alkotmányos működéséhez szükségesek. Azt már előre látni lehetett, hogy az új miniszterelnöknek a Néppárt és az Újpárt tagságával ne­héz lesz egyezségre jutni, a hatvanhetes alapon álló pártok esetleges koalícióját pedig Kossuth Ferenc és társai vennék zokon. Tisza István 1905. február 2-án lakásán felkeresve adta át az uralkodó üzenetét Andrássy Gyulának. A rövid beszélgetés után a disszidensek vezére kocsiba ült és több politikus társához is ellátogatott. Többek között járt Kossuth Ferencnél, Wekerle Sán­dornál, Bánffy Dezsőnél és Csáky Albinnál, majd délután Bécsbe utazott.95' 1905. február 3-át az uralkodó a Magyarországról folyó tárgyalásoknak szentelte. Ferenc József a dél­előtti órákban Tisza Istvánnal, majd Beck táborszernaggyal és Gohichowski külügymi­niszterrel tárgyalt, délután egy órakor Andrássy Gyulát fogadta. A kihallgatás után Andrássy Gyula arról tájékoztatta az újságírókat, hogy „még nem kapott megbízást ka- binetalakításra. Egyelőre csak az a feladata, hogy Buda [testen lépjen érintkezésbe a politi­kai pártokkal és ennek végeztével tegyen újabb jelentést a királynak.”952 A délután folya­mán Tisza István rövid időre találkozott Andrássy Gyulával, majd az öt órakor induló gyorsvonattal együtt utaztak vissza Budapestre. A két politikus megbeszélésére nagy szükség volt, mert világossá vált, hogy új miniszterelnök hiányában nem számíthatnak a Tisza kormány gyors felmentésére, ezért a jelenlegi kabinet még bizonytalan ideig, teljes parlamenti felelősséggel kénytelen intézni az államügyeket. A fővárosba visszaérkező 949 Egyetértés, 1905. február 2. A Függetlenségi Pártból. 950 MNL OL P 389 2. cs. 49. sz. Buday Barna levele Károlyi Sándorhoz. 1905. január 28. - „Rettenetes tehát a zavar, és senki sem tudja, mi lesz a kibontakozás. Azt hiszem Andrássyék ijedtek meg a legjobban az ered­ménytől, mert ők ugyan győztek felfogásukkal, de politikai alapjuk megingott. S így a ’67-es alapon való kormányzás kísérletei oly nehézségekkel találkoznak, melyekkel megmérkőzni aligha lesz kedve és bátor­sága Andrássy Gyula grófnak. Öt legfeljebb egy átmeneti kabinetben üdvözölhetjük.” 951 Egyetértés, 1905. február 3. Andrássy látogatásai. 952 Egyetértés, 1905. február 3. A homo regius. 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom