Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása
! ugrai népgyűlést röviddel később, 1903. április 26-án a komádi kerület hasonló rendezvénye és határozata követte. Tisza István szívós kitartására jellemző, hogy a fentieket ellensúlyozandó 1903. május 20-án a Nagyváradra összehívott Bihar megyei közgyűlésen éles vita után a politikai nézeteit támogató határozat született. A közgyűlésen résztvevők Beöthy László főispán előterjesztésére 284 igen szavazattal 34 ellenében elfogadták azt az indítványt, hogy a képviselőháznak az obstrukció ellen tiltakozó feliratot küldjenek.37 Ady Endre az eseményekhez kapcsolódva írja: „Gróf Tisza István Bihar vármegyében még mindég a jövendő embere. Itt még mindég hiszik, hogy 6 a jövendő gubernátora Magyarországnak. Ezenkívül pedig ő a Tisza szenior, a család esze. Némelyek Bánffy helyett őt tartják a kálvinisták papjának is, a vármegyei Szabadelvű Párt elnöke, mindenek fölött pedig gazdálkodni tudó gazdag ember. Gróf Tisza István tehát - a legkisebb gúny nélkül - nagy férfiú. [...] És rettenetes módon népszerűtlen. [...] Tisza István a maga hidegségével, gőgjével és modortalanságával szimbóluma ott az elnöki széken a Bihar vármegyei Szabadelvű Pártnak.”38 Tisza István kormányalakítási kísérletének sikere azon múlott, hegy a pártján belül lesz-e elegendő támogatója. Legelőször Wekerle Sándorral tárgyalt, akinek támogatásával kezdettől fogva számolt, és nézeteiket még április végén így összegezte: „Teljes egyetértés mutatkozik közöttünk a mai helyzet és kormányzat kritikáját, s azon tényt illetőleg, hogy az obstrukciós rendszerben óriási nemzeti veszedelem rejlik, melynek végleges gyökeres elhárítása képezi a jelen legégetőbb s tovább nem halasztható feladatát.” A két politikus 1903. június n-én tartotta második megbeszélését és a köztük lévő nézeteltérés nem látszott áthidalhatatlannak, ezt Tisza István feljegyzésében is így értékelte: „Teljes egyetértés mutatkozott közöttünk az egész vonalon, [Wekerle - S. L.] csak azt vitatta, hogy a katonai javaslatot vissza kellene vonni, s e kérdés megoldását őszre hagyni, s ez irányú aggályát nem tudtam teljesen eloszlatni.”39 40 41 Mivel Wekerle Sándor miniszterelnökként „felülről” bukott, ezért Tisza kijárta az uralkodónál leendő minisztere legfelsőbb meghallgatását. Tette ezt abban a reményben, hogy ezzel Wekerle érzelmi elégtételt kap, és hajlandó lesz őt támogatni. Wekerle az 1903. június 17-én, délután három órakor megtartott audienciára - mivel nem bízott Tisza tervének sikerében - már azzal az elhatározással ment, hogy nem vállal tárcát az új kormányban.4“ Döntését a nyilvánosság előtt azzal indokolta, hogy az ő nézeteivel ellentétesen az uralkodó ragaszkodott a katonai javaslatok feltétel nélküli elfogadásához. Wekerlének Tisza ellenes taktikájáról árulkodott, hogy nézeteiről a kihallgatás előtt nem egyeztetett Tiszával, és az ott elhangzottakról is csak másnap tájékoztatta.4' Mint kiderült, a fenti nézetkülönbség 37 Egyetértés, 1903. május 21. A cs. k. trombitás. 38 Ady, 1977. 215-216. 39 Tisza, 1923. 699. és 704. 40 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. június 17. - A Bécsbe érkező Wekerle Sándor a kihallgatás előtt közölte a napló írójával, hogy Tisza mellett nem vállal miniszterséget, mert az obstrukció erőszakos letörését nem tartja lehetségesnek, illetve Fejérváry Gézával „nem ül egy kabinetbe”. 41 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. június 19. - Wekerle Sándornak elégtételül szolgált: 1894-ben a Szabadelvű Párt többsége a menesztett Wekerle mellett demonstrált, most a király jelöltjét utasította vissza. 23
