Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A házszabály módosításának tervezete és parlamenti fogadtatása
I mányzópárt, hanem a kormány tagjait is váratlanul érte. Berzeviczy visszaemlékezése szerint: „a kormány körében a revízió anyagi részével is foglalkoztunk már, szó volt róla, hogy annak ősszel igyekeznünk kell sorát keríteni, de sem a legközelebbi időpontra, sem a szőnyegre hozás módjára nézve megállapodás nem jött létre”.8'3 A nyílt levélében a miniszterelnök az elmúlt évet jellemző parlamenti anarchiáért a „mondva csinált szenvedélyek, a fékevesztett képzelődés” színterére lépő, az obstrukciót folytató ellenzéket tette felelőssé. Ezen magatartás eredményeként: „Felbomlott minden rend. Le volt járatva emberek és intézmények minden tekintélye. Szentségtörő kezekkel tépáztuk [...]: a magyar képviselőház méltóságát és becsületét, s a tékozló fiú elvakult vakmerőségével dobtuk kockára apáink szent örökségét: a nemzet és korona közötti kölcsönös bizalomtól áthatott kiegyezést [...].” A katonai kérdések terén alapvető annak elismerése, „hogy a hadsereg egységes vezetése, vezérlete és belszervezete az alkotmányos fejedelmi jogok közé tartozik”. Nagy hibának tartja, hogy a „fejlődés összes előnyeit odadobva, kizárólag a magyar vezénynyelvért folytassuk tovább a nemzet egész erejét felemésztő küzdelmet”. A tavasszal helyreállított parlamenti béke jól példázza, hogy a képviselők nyugodt körülmények között, milyen jelentős törvényhozói munkát képesek elvégezni. „A nemzeti létünk a parlamenti kormányzattal van egybeforrva. E nemzet életterét vágja keresztül, és létét teszi kockára, ki a parlamentet gyengíti.” Az osztrákokkal folytatandó tárgyalásokra utalva: „Katonai és egyéb téren nagy reformok várnak megoldásra. Egész gazdasági életünket mélyen átható kérdéseket kell ehntéznünk, amelyek hibás megoldása egy emberöltőre megbosszulhatja magát.” Tisza István - a többség akaratának érvényesítése érdekében - rövid időn belül végre kívánta hajtani a házszabályok módosítását, mert: „Ötletszerűen összeverődő bármely kicsiny csoport megállíthatja a képviselőház egész gépezetét [...]. Bűnös könnyelműség és kötelességeinkről való gyáva megfeledkezés volna, ha fel nem használnók a helyreállott rend első nyugodt időszakát arra, hogy megszerezzük a magyar alkotmányos élet állandó biztosítékait. A szólásszabadságot, a parlamenti viták útjáni küzdelmet parancsoló végszükség nélkül nem szabad korlátoznunk. De a parlament nem lehet játékszer jelentéktelen töredékek kezében.” A levél írója tervének megvalósítása során „a hazafias és komoly elemeknek” pártkülönbség nélküli támogatására számított. Bár felkészült arra, hogy „az önfenntartási ösztön egész szilajságával fogják utunkat állni azok az elemek, melyek csak a botrányok és a parlamenti anarchia napjaiban remélhetik érvényesülésüket”. A kormány tagjai között uralkodó hangulatot jól érzékelteti Berzeviczy Albert visszaemlékezése, mely szerint: „Az ugrai levél egy erős meggyőződésű s temperamentumos embernek az ismertetett előzmények után nagyon érthető elkeseredését s egyúttal elszántságát fejezi ki, és mint ilyen kétségkívül rokonszenves, de a pillanatnyi helyzetben és közhangulatban semmiképp nem igazolt agresszív és fenyegető hangjával, a támadó célzatot még jobban kidomborító meglepetésszerű váratlanságával bizonyára 813 813 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy, 1903-1905. 36. - Tisza István már szeptemberben megismertette Tallián Bélával a házszabály módosításával kapcsolatos elképzeléseit. (Tallián részletes megjegyzéseit lásd: MREZSLT 44/a. fond Tisza iratok 2. cs. 8.1.11-13. Tallián Béla levele Tisza István részére. 1904. szeptember 25.) 2I7
