Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A Hadügyminisztérium költségvetésének elfogadása

vélekedik, hogy azokat az ország gazdasági ereje elbírja.”780 781 Felhívta a figyelmet arra, hogy körülöttünk „fel van fegyverezve minden állam”, és erős hadsereg nélkül mi sem lehetünk biztonságban.

Az előzetes munkát végző albizottságok asztalára letett hadügyi előterjesztésben a rendes költségvetési keret alig különbözött az előző évitől, de a rendkívüli szükségletek címén nagyon jelentős összeg szerepelt. A közös Hadügyminisztérium előterjesztése szerint: „az új tábori tüzérségi anyag beszerzésének folytatására, továbbá bizonyos felszerelési tárgyaknak - melyekre a hadsereg rendkívüli szükségletében eddig csak kisebb részletek lettek előirányozva - terv szerint megállapított rövidebb idő alatt eszközlendő beszerzésére 88 ooo ooo korona részösszeg engedélyezését kéri, mint egyszeri rendkívüli szükségletet.” A katonai vezetés az új tábori tüzérség felszerelésére összesen 165 millió korona igényt jelentett be, amelynek 1904. évi első részleteként 15, az 1905. évi második részleteként 50 millió korona felhasználását irányozta elő. A haditengerészetnél végrehajtandó rendkívüli beruházások költségét 75 780 ooo koronában állapították meg. Ezt a jelentős összeget - 1904. és 1905. évi felhasználással - hajók és kikötők építésére, valamint hadfelszerelések vásárlására kívánták fordítani.

A magyar delegáció tagjai 1904. május 15-én délelőtt az országgyűlés delegációs termében gyülekeztek, ahol Széli Kálmán a királyhoz intézendő beszéde tartalmát ismertette. Ezt követően a budai várban tartózkodó uralkodó a közös miniszterek és Tisza István jelenlétében kihallgatáson fogadta a delegációt. Az uralkodót a magyar delegáció elnöke, Széli Kálmán köszöntötte és beszédében megígérte, hogy minden olyan katonai fejlesztést támogat, amelyet az ország gazdasági ereje lehetővé tesz. Ferenc József válaszában kijelentette: „Szövetségeseinkkel való szilárd viszonyunk, kiegészítve ama szoros egyetértéssel, melyet a Monarchia Oroszországgal a Balkán-kérdésben ápol, bizalommal tölt el kontinensünk állapotainak békés fejlődését illetőleg.”78' A király kiemelte: „Boszniában és Hercegovinában a viszonyok rendes és tökéletesen nyugodt fejlődésben vannak, és a tartományok közigazgatási költségeiket 1905-ben is növekvő szükségleteik dacára, saját bevételeikből fogják fedezni.” Az uralkodó indoklása szerint a hadseregnek a megkezdett hajóépítések befejezéséhez és az új hadfelszerelések beszerzésének felgyorsítása érdekében van szüksége nagyobb hitelre. Az uralkodói beszédet követően a kihallgatás a delegáció új tagjainak bemutatásával és rövid kötetlen beszélgetéssel ért véget. A magyar delegáció 1904. június 4-én tartotta utolsó teljes ülését, amelyen a pénzügyi és hadügyi albizottságok jelentései kerültek napirendre. Június 7-én, a tengerészeti albizottság előterjesztését tárgyalták, a záróülést pedig június 8-án tartották meg. A magyar delegáció némi huzavona után elfogadta a közös hadügyminiszter előterjesztését, és a nehéz gazdasági helyzet ellenére megszavazta a hadsereg fejlesztésére kért jelentős összeget. A hivatalos lap 1904. június 21-ei számában jelent meg, hogy a király jóváhagyta a közös ügyek tárgyalására kiküldött Magyar Országos Bizottság határozatát, és a szentesítés tényét az osztrák hivatalos lapban is nyilvánosságra hozták.

780 Egyetértés, 1904. május 15. A delegáció megalakulása.

781 Egyetértés, 1904. május 16. A delegáció a királynál.

210