Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Vasutassztrájk
tette a munkát, és arra hivatkoztak, hogy ők nem sztrájkolnak, hanem a „forgalmi torlódás és kötelességszerű megállás miatt hagyták abba a munkát.”759 A kormány tagjai azt hitték, hegy a munkabeszüntetés nem fog országos méreteket ölteni, és a rendbontást szigorú intézkedésekkel meg lehet szüntetni. Ezzel szemben Polónyi Géza biztos adatokra hivatkozva a parlamentben arra figyelmeztetett, hogy a 38 000 vasutas közül 37 ezren megtagadták a munkát, és mielőbbi békés megegyezést sürgetett. Hieronymi Károly 1904. február végén értesült először a vasutasok szervezkedéséről és nemsokára megjelent a nála egy küldöttség -Justh Ferenc, Földessy Odón és Sarlay Lajos - és átnyújtották azt a memorandumot, amely a kívánságaikat tartalmazta. A kereskedelemügyi miniszter ígéretére, hogy minden jogos kívánságuk teljesítését támogatja, a küldöttség megnyugodva távozott. Ezek után került az országgyűlés elé a vasutasokra vonatkozó fizetésemelési javaslat, amely nem elégítette ki az érintettek igényeit. A vasutasok sztrájkja felborította a parlament ügyrendjét, és a kialakult helyzet megvitatására, mind a kormánypárt, mind az ellenzék egy pártkonferencia összehívását tartotta szükségesnek. A megbeszélésen a miniszterelnök szerint a kormány az egész fizetésrendezésre összesen 35 millió koronát fordíthat, és megállapították, hogy a vasutasok főleg a lakbér és a korpótlék címén javasolt járandóságuk nagyságával elégedetlenek.700 Az ellenzék a békés megegyezést, a fizetések minél gyorsabb rendezését sürgette, és azt javasolta, hogy a gyűlések engedélyezése mellett a kormány adjon teljes amnesztiát a vasutasoknak. Hieronymi Károly ezzel szemben, a fegyelem érdekében a gyűlés engedélyezése ellen foglalt állást, mert attól tartott, hogy ez a megmozdulás a forgalom teljes leállásához vezet. Tisza István szerint „nem sztrájkról van szó, hanem hivatalos kötelesség megszegésről, melyet nem lehet semmiféle törvény oltalma alá helyezni.” A sztrájkolok vezetői április 20-án este elmentek a demokrata körbe azzal a céllal, hogy ott Hock János, Vázsonyi Vilmos és Lengyel Zoltán képviselőkkel, valamint Vörös László nyugalmazott államtitkárral találkozzanak, és segítségükkel lépjenek érintkezésbe a kormánnyal. A találkozón Vörös László azzal érvelt, hogy a most előterjesztett memorandum teljesíthetetlen követeléseket is tartalmaz, ezért a sztrájkolok kötelezettséget vállaltak átdolgozására. A megbeszélés után a közvetítő szerepre vállalkozó Vázsonyi Vilmos és Vörös László Hieronymi Károlyt kereste fel, hogy tájékoztassa a kereskedelemügyi minisztert a sztrájkolok követeléseiről.'61 A tárgyalások eredményeként másnap a parlamentben a miniszterelnök kormánya nevében megígérte az amnesztiát és a szolgálati szabályzat elkészítését, továbbá kijelentette: amennyiben az átdolgozott memorandum nem tartalmaz teljesíthetetlen követeléseket, azt is készek elfogadni. A vonatközlekedés leállása a négyévi szolgálat után leszerelt katonák hazatérését is akadályozta.762 Ezért a hadügyminiszter katonai szerelvényeket adott át az államvasutak részére, amelyek a leszereltek hazaszállítása érdekében katonai kísérettel közlekedtek. A szerelvények indítását nehezítette, hogy a katonák között nagyon kevés volt a mozdonyvezető, a munka felvételére hajlandóságot mutatókat pedig a sztrájkolok veréssel 759 Egyetértés, 1904. április 21. Sztrájk az egész országban. 760 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XXIV. köt. 419. országos ülés. 1904. április 20. 761 Egyetértés, 1904. április 21. Sztrájk az egész országban. 762 Egyetértés, 1904. április 21. Sztrájk az egész országban. - A Keleti pályaudvaron a hetedik utászezredből és a harminckettesektől leszerelt gyalogosok várakoztak. 204
