Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása

értesítették a királyt, hogy amint az új házszabály életbe lépett, Tisza a katonai javaslatokat változatlan formában a képviselők elé terjeszti. Az uralkodói döntésről Fejérváry Géza 1903. június 10-én értesítette Tiszát, mely szerint24 „a pártban ne történjen semmi. Előzetes jelentést nem kíván, vasárnap [1903. június 14. - S. L.] reggel fogadja Szélit, s Fejérváry és Tisza legyenek készen, hogy legfelsőbb felhívásra még vasárnap Bécsbe menjenek.”

Széli Kálmán - egyre fogyatkozó párthíveivel - a kifárasztáson alapuló passzív rezisztenciához ragaszkodott, és az exlex állapotban az országgyűlés feloszlatását sem tartotta elfogadhatónak, ezzel szemben a Szabadelvű Párt tagjainak többsége, az idő múlásával egyre hangosabban, az energikusabb politikai fellépést sürgette. 1903. június közepére világossá vált, hogy a miniszterelnök sem a politikáját ellenzők táborának nagyságát, sem az obstrukciót támogatók kitartásának időbeli határát nem jól mérte fel. Széli Kálmánnal ellentétben, Bécsben - ahol ez ügyben az udvari körök folyamatosan tájékozódtak - egyre türelmetlenebbül várták a magyar parlament munkaképességének helyreállítását. Az uralkodó Széli Kálmánt nem tartotta alkalmasnak a válság megszüntetésére, ezért június n-én a magyar miniszterelnök felmentését határozta el.25 így az 1903. június 14-én bécsi kihallgatásra rendelt miniszterelnök csak a legfelsőbb akarat szerinti lemondását terjeszthette elő, és a felmentése iránti kérelmét így indokolta: „Az újoncjutalék iránti törvényjavaslat s később a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat ellen az ellenzék részéről űzött obstrukciót a kormány akként vélte legyőzhetni, s ismét rendes parlamentáris viszonyokat helyre állítani, ha a kormány és az őt támogató többség az obst- rukcióval szemben rendíthetetlenül öntudatos ellenállást tanúsít. E politika sikere attól függött, hogy minden tényező ezen irányban állhatatosan kitart. Az újabb időben észlelt jelenségek azonban arra engednek következtetést, hogy ezen feltétel, mely a sikert egyedül biztosíthatta volna, nem teljesült, s áramlatok vannak a kormánypártban is, melyek e politikát nem tartják célra vezetőnek. Ezt kikerülhetetlenül az ellenzék is kiérezvén, újabb ösztönzést és erőt nyert az obstrukciónak további folytatására.”26 27

Széli Kálmán elutazása előtt, 1903. június 13-án délelőtt a képviselőházban hosszasan tanácskozott gróf Andrássy Gyulává1 és Apponyi Alberttel, amiből a megfigyelők azt a következtetést vonták le, hogy a miniszterelnök lemondása esetén maga helyett Andrássy Gyulát javasolja.28 Az ellenzék arra számított, hogy a miniszterelnöki posztra Andrássy mellett Lukács László és Csáky Albin gróf is eséllyel pályázhat, de akárkire esik is a választás, csak a katonai javaslat visszavonásával lehet a parlament munkáját szavatolni. A bécsi politikai körök azt a körülményt, hogy a király a kormánytagokon kívül, más bizalmi embereivel is tárgyal, a válság megoldása felé tett lépésként értékelték, amely személyi változásokat is eredményezhet. A várakozással ellentétben ezen a napon

24 Tisza, 1923. 704.

2j Thallóczy Lajos szerint: „Széli ellen az akció már rég folyt. Mihelyt az obstrukció kikerülhetetlennek látszott a passzivitás lett vezérfonallá, amit a király is vállalt. Fejérváry révén királyék az egész Széli rendszerrel mégis elégedetlenek voltak. Személye ellen nem volt kifogás, de hiúsága [...] tűrhetetlenné vált.” (OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. június 20.)

26 MNL OL К 26-1904-III-3417. Széli Kálmán előterjesztése kormánya lemondásáról. 1903. június 14.

27 Andrássy Gyula „irtózott Tisza erőszakosságától.” (Hegedűs, 1941.)

28 Széli Kálmánt Bécsben megérkezésekor (június 13-án este) Széchényi Gyula gróf, a király személye körüli miniszter fogadta és tájékoztatta.

20