Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A delegációk munkája és a parlament munkaképtelensége

hogy emlékiratában Apponyi Albert is felidézi: „Fölvetettem magamban a kérdést, szabad-e bármely önmagában véve akármennyire helyes követelmény kedvéért ideig-óráig ellene szegülni azoknak az intézkedéseknek, amelyek véderőnk fokozott harcképességének szempontjából szükségesek, mikor állandóan fenyeget a veszedelem, melyet az orosz birodalom a benne működő expanzív erőkkel testesített meg határainkon. Nem helyesebb-e, sőt, nem egyedül helyes-e inkább azokat a nemzeti követelményeket, amelyekért harcoltunk, elvben ugyan fenntartani, de kierőszakolásukat olyan időre halasztani, amelyben azokért külső veszély felidézése nélkül küzdhetünk.”691 Az obstrukció folytatása következtében karácsony előtt csak az újoncjutalék feletti általános vita volt lezárható, és a két ünnep közötti három ülésnapon tovább folytatódott a szóáradat a zárószavazásról.

Az 1903 végén, a számvetések idején, a politikusok megállapíthatták, hogy az obstrukció eredményének egyedül a választójogi reform napirendre tűzése könyvelhető el. A negatív oldalon jelentkezett a tervbe vett törvények (költségvetési, katonai, a köz- tisztviselők fizetésrendezése, gazdasági kiegyezés, kereskedelmi szerződések692) elfogadásának elmaradása, a törvényen kívüli kormányzásból adódóan a parlament által meg nem szavazott adók befizetésének, illetve behajtásának megtagadása, a bizonytalanságból fakadó gazdasági pangás általánossá válása. A parlament munkaképtelenségével okozott gazdasági és politikai károkért nem önmagában az obstrukció hibáztatható, hanem az, hogy ezt a politikai érdekérvényesítésre alkalmas eszközt másfél tucatnyi képviselő, vég nélkül és a nemzeti követelések jelszava mögé bújva, valójában a miniszterelnök megbuktatása céljából alkalmazta.693

A minisztertanácsi ülést követően - 1904. január 9-én - a Bécsbe utazó magyar miniszterelnököt másnap, vasárnap délelőtt 10 órára rendelte magához az uralkodó. A közel egy órás audiencián Tisza István jelentést tett a magyar parlamenti és politikai helyzetről, és mint a király személye körüli miniszter, tájékoztatást adott a folyó ügyekről.694 A bécsi tudósítók jelentése szerint az uralkodó elfogadta Tisza tervét, hogy az obstrukció felszámolása érdekében a kormány passzívan szemléli ezt a harcot, és nyugodtan vár addig, amíg az ellenfelek ereje el nem fogy. Halaszthatatlanná vált a delegáció összehívásának kérdése is, mivel az 1904. évi közös költségvetést még nem fogadták el. Tisza javaslata szerint a magyar delegáció összehívását halasszák el február közepére, és amennyiben ez az időpont is korainak bizonyulna, akkor a közös kormány közös ügyi indemnitit kérhet. Ebben az esetben a magyar delegáció ezt rövid úton megtárgyalja, illetve mint legutóbb is történt megszavazza. Tisza javaslatát az uralkodó azzal a kikötéssel fogadta el, hogy azt Gohichowski külügyminiszterrel, valamint Pitreich közös hadügyminiszterrel is beszélje meg. A kihallgatást követően a magyar miniszterelnök eredményesen tárgyalt a két közös miniszterrel, hiszen az a körülmény, hogy az újoncmegaján691 Apponyi, 1934. 74.

692 Az év végéig a parlament előtt álló, elvégzendő feladatok közé tartozott az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződés megtárgyalása. Az osztrák és a magyar kormány képviselői december folyamán Rómában tárgyaltak a szerződés létesítéséről. A kereskedelmi viszony átmeneti rendezéseként az 1891. évi december 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés érvényességi idejét 1903. december végéig - a borvám záradék elhagyásával - meghosszabbították

693 Azon a pártközi konferencián, amelyet még Széli Kálmán hívott össze, egy kormánypárti képviselő fejtette ki, hogy az obstrukció lehetőségét nem szabad kizárni, mert szükség lehet rá Ausztriával szemben.

694 Egyetértés, 1904. január 11. Tisza Bécsben.

186