Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Honvédelmi Minisztérium
hivatalba.6'2 A hét kerületből álló (budapesti, szegedi, kassai, pozsonyi, nagyváradi, kolozsvári és zágrábi) honvédségi szervezet - n új zászlóaljjal kiegészítve - az alábbi keretek között jönne létre: „a honvédség békében 35 ezredben alakuló 105 zászlóalj gyalogságból és 10 ezredben alakuló 60 huszár századból áll, melyekből Horvát-Szlavónország 5 gyalogezredet 15 zászlóaljjal és 1 huszárezredet 6 századdal állít.” A zászlóaljak és a századok átszervezése során felmerülő létszámemelés 587 tiszt, 9660 fő sorköteles és 1249 ló hadrendbe állítását tette szükségessé. A tíz évig elhúzódó átszervezés befejezése után - az orvosi és a távirdai szolgálat, valamint a kiképzés színvonalának emelésével - a magyar honvédség újoncszükséglete megközelítette volna az évi 19 ezer főt. A véderőtörvény és a honvédségi törvény tervezetét Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter 1903. június 20-án terjesztette fel Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök részére. Mivel az új honvédelmi törvény a véderőtörvényben foglalt szervezeti változtatások figyelembe vételével készült, ezért a honvédelmi miniszter kérése arra irányult, hogy a két tervezet együtt kerüljön a minisztertanács elé.6,3 A kormány lemondása következtében erre nem került sor. A haderőt érintő nemzeti követelések Különösen nagy figyelem kísérte már az 1868. évi legfelsőbb kéziratban megfogalmazott követelmény végrehajtását. Eszerint a magyar korona országaiból kiegészített ezredek- hez és csapatokhoz lehetőleg ezen területen született tisztek kerüljenek beosztásra. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter ezzel kapcsolatban azon kedvező folyamatról tájékoztatta a Véderő Bizottság tagjait, hogy 1903 januárját követően egyéni kérelemmel ötven magyar honos tiszt, hivatalból pedig hat törzs és tizenhárom főtiszt Magyarországra helyezését rendelték el. Ez azt jelentette, hogy a katonai vezetés kivétel nélkül teljesítette minden, magyarországi alakulathoz áthelyezését kérő tiszt kérését. A miniszter az ellenzék azon követelését, hogy az összes magyar honos tisztet azonnal helyezzék át Magyarországra, több okból is lehetetlennek tartotta. Érvei között szerepelt: a tömeges áthelyezés egyes csapattesteknél megbontaná a rendfokozati hierarchiát, a megkérdezett tisztek jelentős része - személyes okokra hivatkozva - nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel, továbbá a hadügyminisztériumban, a vezérkarban és egyes katonai intézetekben szolgáló magyar honos tisztek pótlására sincs rövid távon lehetőség. A fentiekhez hasonlóan nem lehetett törvényhozás útján érvényt szerezni annak a kívánságnak sem, hogy a hazai katonai intézetekben végzett növendékek csak magyar csapattestekhez kerüljenek. A honvédelmi miniszter példaként említette, hogy az utóbbi három évben 336 közös hadseregbeli intézetben végzett magyar honos növendék nem magyar ezredbe kérte a beosztását. Ezek közül a hadügyi vezetés csak 169 hallgató kérését teljesítette, 167 növendéket kívánsága ellenére, hivatalból magyar ezredekhez osztottak be. A honvéd Ludovika Akadémia végzősei közül is az utolsó három évben negyven fő - kérésének megfelelően - a közös hadsereghez került.6'4 A honvédségnél jelentkező 612 613 614 612 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. sz. A honvédségről szóló törvénycikk tervezete. Titkos. - Indoklás a honvédségről szóló törvényjavaslathoz. Budapest, 1903. 613 MNL OL К 26-1906-XVI-1308. sz. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter felterjesztése Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök részére. 1903. június 20. 614 Egyetértés 1903. július 9. Kolossváry miniszter beszéde. 165
