Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása

Az 1901. évi választásokon szilárd parlamenti többséget szerzett Széli kormány számára a legnagyobb próbatétel akkor következett el, amikor az előző évek gyakorlatának megfelelően, az 1903. évre szóló újonclétszám megállapításáról törvényjavaslatot készített, illetve egy másik törvényben az újoncjutalék megajánlását javasolta. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter az 1902. október 16-án benyújtott törvényjavaslataival - érvényben tartva a korábbi létszámkeretet - 20 000 póttartalékos behívására kért felhatalmazást. A honvédelmi miniszter javaslatát, amely valójában a tényleges katonai létszám felemelését jelentette volna, még a kormánypárti képviselők sem támogatták, az ellenzékiek pedig a törvényjavaslatra válaszul, vég nélküli obstrukcióba kezdtek.

A kormányra nehezedő nyomás súlyát némiképp csökkentette, hogy az uralkodó jóváhagyásával, a katonai vezetés által kidolgozott létszámemelési tervet az osztrák parlament is elutasította.3 A két ország parlamentjének magatartása azonban gyökeresen eltérő okokra vezethető vissza. Amíg az osztrák képviselők a költségvetési gondok miatt mondtak nemet, addig a magyarok elsősorban a császári abszolutizmust megtestesítő, a többnyire magyarellenes vezérkar által irányított, német vezényleti nyelvű hadsereggel szemben fejezték ki ellenszenvüket. A magyar kormánynak 1902. december végén, az új vám- és kereskedelmi szövetség megújítását úgy sikerült elfogadtatni az osztrák partnerrel, hogy az agrárvámokat a magyar mezőgazdaságra nézve előnyösen megemelték.4 A megállapodás kedvező fogadtatását a kormány, 1903 januárjában arra használta fel, hogy az újonclétszám felemelésének tervét ismételten a parlament napirendjére tűzte. A katonai javaslat ellen az ellenzék, - jelszava szerint „a magyar szolgálati és vezényleti nyelv megadása nélkül nincs létszámemelés”5 - a parlament munkáját teljesen megbénító obstrukcióba kezdett. A kialakult politikai helyzetről gróf Apponyi Albert így írt: „Az akkori ellenzék, mely maga mellett állónak érezte a nemzetet, csak úgy volt hajlandó a hadsereg extenzív fejlesztéséhez hozzájárulni, illetve azt lehetővé tenni (mert az obstrukció útján módjában állott megvalósítása elé legyőzhetetlen akadályokat gördíteni), ha bizonyos olyan követelmények telje- síttetnek a véderő szervezetében és vezetésében, melyek teljesítését a magyar nemzeti állam megszilárdítása szempontjából föltétlenül szükségesnek tartotta.”6

A Szabadelvű Párton belül is erősen megoszlottak a vélemények arról, hogy az előállt parlamenti helyzetben, az ellenzékkel szemben milyen magatartási formát kövessenek.7

3 Somogyi, 1996.140—142. — A hadvezetésnek az újonclétszám felemelését csak 1912-ben sikerült megvalósítania.

4 MNL OL К 26-1905-XXXVIII-138. Törvényjavaslat a magyar korona országai és О Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám-és kereskedelmi szövetségről. Budapest, 1903. január 28. (Lásd még: Hanák-Mucsi, 1988.520-523.)- 1903 tavaszán a Reichsrat Vámügyi Bizottsága visszautasította a megállapodás 17 tételre vonatkozó részét, ami a két kormány közötti tárgyalások folytatását tette szükségessé. Az egyeztetések újra kezdése érdekében 1903. július 22-én Call báró, az osztrák kormány kereskedelemügyi minisztere Budapestre érkezett.

5 Apponyi. 1934. 91. - A régi létszám melletti újoncjutalék megszavazása ezekben a napokban még nem okozott volna gondot.

6 Apponyi, 1934. 77.

7 Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. március 3-6. Thallóczy a Szabadelvű Párton belüli véleményekről úja: „Apponyi gyönge és hitvány elnök. Széli bölcsességének és találékonyságának a végére jutott. Bánffy úgyszintén megvallja, hegy örül Széli bukásának [...] hatalomra nem juthat, de Szapáryt, mint átmenetet támogatja. Wekerle fél a pénzügyi rosszabbodástól. Andrássy Gyula gyönge és lusta. Lukács kontroló'r, egyéb semmi. Popovics szellemi nihilista.”