Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
I megújítandó vám- és kereskedelmi szövetség új vámtarifa tételeiről. A magyar jóváhagyással szemben a Reichsrat vámügyi bizottsága tizenhét pontban elutasította a tervezetet. A további egyeztető tárgyalások lefolytatására, 1903. júbus 22-én Guido Coll báró, osztrák kereskedelemügyi miniszter Budapestre érkezett.434 A kifogásolt részek többsége a mező- gazdasági vámtételekre vonatkozott. Az osztrák szakértők elégedetlenek voltak a tarifa-tervezet mezőgazdasági vámjaival, magasabbakat követeltek. Különösen a brüsszeli cukoregyezmény életbe lépését kísérő, a magyar cukorgyárak védelmébe hozandó vámot tartották elfogadhatatlannak, és erről hosszantartó vita bontakozott ki a két kormány között. Az egymást követő magyar kormányok álláspontjának, valamint a Khuen-Héder- váry kormány egész időszakát érintő éles viták gazdasági hátterének megértése érdekében fontosnak tartottam cukoriparunk múltjának rövid áttekintését.435 A hazai cukoripar gyors fejlődése előtt az 1888. évi XXIII. törvény nyitotta meg az utat, és ezt a tendenciát tovább erősítette az ugyanebben évben végrehajtott tarifarendezés.436 A törvényhozás eleget tett a termelők kérésének, és ezen túl az adózási alap a cukorrépa helyett a kész cukor mennyisége lett. Hatására a cukorrépatermelés átlagos szintje az 1871 és 1885 közötti 4,6 millió mázsáról 1886 és 1900 között 12,6 millióra emelkedett. Cukorgyáraink száma 1887 és 1901 között n-ről 21-re gyarapodott. (Az iparág jövedelmezőségét mutatja, hogy a cukorgyári részvénytársaságok az 1890-as évektől kezdve átlagban 8-10%-os osztalékot fizettek.) A gyárak száma mellett termelési kapacitásuk is jelentősen megnőtt. A cukortermelés 1888-1889-ben még alig érte el a 300 ezer mázsát, de 1893-1894-ben nl:'r meghaladta az egymilliót, és a századfordulótól kezdve állandóan kétmillió feletti értéket ért el. Mivel a belföldi fogyasztás emelkedése nem tartott lépést a cukoripar fejlődésével, ezért a termékek egyre jelentősebb részét a külföldi piacokon kellett értékesíteni. Például 1901-ben a stagnáló mintegy 400 ezer q behozatal mellett az export megközelítette az 1,9 millió mázsát.437 A cukorgyárak értékesítési lehetőségeit erősen befolyásolta, hogy Ausztria, Cseh- és Morvaország jelentős cukoriparral rendelkezett. A magyar gyárak részesedése a Monarchia cukorkivitelében, 1889-ben még 1% alatt maradt, de 1896-ban már meghaladta a 10%-ot, és a századforduló után tovább erősödve, - a brüsszeH egyezmény hatására bekövetkezett átmeneti visszaesés után - 1913-ban elérte a 37,5%-ot.438 A magyar kivitel főként AngHa, India, Svájc, az USA és a balkáni országok felé irányult. Magyarország cukorbehozatala lényegében a finomított osztrák cukorra szorítkozott, amihez a fogyasztók megszokásból is ragaszkodtak. Importunk mértéke 1882 és 1913 között alig változott, de aránya a dinamikusan fejlődő exporthoz viszonyítva évről évre csökkent, és 1913-ban 10% alá süllyedt. Cukorforgalmunkat az 1903 szeptemberében életbelépett brüsszeli cukoregyezmény erősen befolyásolta. A szerződésnek a kartellek felszámolását kimondó pontja különösen 434 Egyetátés, 1903. július 23. Call báró útja. 433 A cukoripar történetére bővebben lásd: Wiener, 1902., valamint Reitzer, 1902. 436 Gyáripar, 1901.30. - A magyar cukoripar termelése az 1868-1869. évi I23ezer mázsáról az 1890-1891. évben 731 ezerre nőtt. 437 Statisztikai Közlemények, 1923. 41. 438 Statisztikai Közlemények, 1923. 27. I25
