Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium

nek mintegy ю%-а - különböző közvetett adók formájában - a kincstár bevételeit gya­rapította. 380 A Kereskedelemügyi Minisztérium a fenti tanulmánnyal az iparfejlesztés állami sze­repvállalását hosszútávra meghatározó ún. beruházási törvényjavaslat pénzügyminiszté­riumi előterjesztését kívánta elérni. Az átiratból annyi valósult meg, hogy „A magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasúti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről.” szóló 1904. évi XIV. törvény az ipari alap gyara­pítására 15 750 000 koronát biztosított. A fejlődő magyar ipar képviselőinek rendszeresen hangoztatott sérelme volt, hogy a katonai megrendelésekből alig részesülnek. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ternek hosszas tárgyalások eredményeként, 1901-ben sikerült megegyeznie a hadügy­miniszterrel, hogy a közös hadsereg és haditengerészet ipari megrendeléseiből a magyar gyárak a kvóta (34,4%) szerint részesülnek.38' A megegyezésben konkrétan rögzítették, hogy „Az új tábori ágyúk beszerzése alkalmával azok szállításába a magyar ipar megfelelő részesedéssel be fog vonatni.” Az elvi megállapodást az évekre elhúzódó, roppant körül­ményes gyakorlat követte. Az új hegyi ágyúk és tarackok gyártására adott megrendelés során a hadügyminiszter arra hívta fel a magyar kereskedelemügyi miniszter figyelmét, hogy a gyárak a szállítási árak kiszámításánál csak szerény nyereséget tervezhetnek. A kvóta szerint 1902-ben 415 koronáért legyártott ún. próbadarabok nem nyerték el - a lé­nyegesen fejlettebb osztrák és cseh ipar termékeihez szokott - hadügyminisztérium kép­viselőinek tetszését, a 625 koronáért felkínált modernebb változatnak pedig az árát tar­tották túlzottan magasnak. A közös hadügyminiszter a problémát abban látta, hogy a megrendelések teljesítésében az állami vasgyárak mellett a magas árak érdekében szövet­kezett magyar magáncégek is részt vesznek.382 A kereskedelemügyi miniszter a fenti árakat azzal indokolta, hogy az új termékként előállított ágyúk gyártásához szükséges felszerelések okozta költségtöbbletet is el kellett a gyáraknak számolni. A Széli Kálmán miniszterelnök által közvetített magyarázatot a Hadügyminisztérium nem tartotta el­fogadhatónak, és a megrendelések részletkérdéseiben még a Khuen-Héderváry kor­mány időszakában sem sikerült közös nevezőre jutni.383 A magyarországi ipar helyzetét az 1903. évről készített kormányjelentés tömören az alábbiak szerint foglalta össze: „Iparunk még 1903-ban is érezte az évek óta tartó de­presszió hatását. A gazdasági termelés egy tényezője sem oly érzékeny a politika és általá­nos gazdasági alakulások iránt, mint az ipar, éppen nálunk, ahol az állami támogatás egész súlyára, s a politikai viszonyok teljes zavartalanságára van szükség, hogy a vállalko­380 MNL OL К 255-1904-3. t-518. sz. A kereskedelemügyi miniszter átirata Lukács László pénzügymi­niszter részére. 1903. december. Mára Wekerle Sándor irányította Pénzügyminisztériumban kiszámítot­ták, hogy az állam által évente folyósított segély, a kedvezményezett gyárak által foglalkoztatott munká­sok keresete után befizetett adó útján öt év alatt megtérül. 381 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. sz. A magyar iparnak a közös hadsereg és haditengerészet szállításaiban való részeltetése iránt a közös hadügyminiszter és a magyar kereskedelemügyi miniszter között létrejött megállapodások. Budapest, 1901. 382 MNL ÖL К 26-1906-XLI-1308. sz. Széli Kálmán miniszterelnök átirata Pitreich hadügyminiszter ré­szére. 1903. január 28. 383 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. sz. Lukács László pénzügyminiszter felirata Tisza István miniszterel­nök részére az új ágyúk beszerzéséről.1903. december 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom