Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
I reket hamarosan hanyatlás váltotta fel, és a részvénytársaság tevékenysége tízévi működés után megszűnt. Az állami felügyeletet biztosító pénzügyi reform megvalósítása a Pénzintézeti Központ létrehozásáig váratott magára.375 Kereskedelemügyi Minisztérium Állami támogatás, iparfejlesztés Az 1900 és 1903 között egész Európát sújtó túltermelési válság határozottabb és következetes gazdaságpolitika kidolgozására sarkallta közgazdászainkat. Láng Lajos a Khuen- Héderváry kormány, majd Hieronymi Károly, Tisza István kabinetjének kereskedelemügyi minisztere 1903-ban adatokat gyűjtöttek annak bizonyítására, hogy a liberális gazdaságpolitika káros, és a kivezető utat az államilag támogatott iparfejlesztésben látták. A közép- és kelet-európai gazdaságok termelésének csupán 10-20%-a került külföldi piacokra, ezért sokkal fontosabb volt „ami a vámvédelem árnyékában, a viszonylag zárt gazdasági keretek mögött történt.”376 A Kereskedelemügyi Minisztérium munkatársai által összeállított külkereskedelmi adatok szerint: „gyártmányokban és félgyártmányokban évenként 925 millió korona értéket hozunk be, és a behozott cikkek között van számos olyan, melyet hazánkban is termelhetnénk [...], így például agrárállam létünkre kaszát és sarlót az utolsó évig egyáltalán nem állítottak elő az országban, és jobbfajta, különösen hengerelt vasvillákat még ma sem állítanak elő az országban, hogy ekékben és boronákban az ország saját szükségletének mindössze 26,4%-át gyártja, hogy gőzcséplőgépektől eltekintve az ország mezőgazdasági gépszükségletének csak 22,4%-át fedezi saját termeléséből. [...] A helyzet illusztrálására egyébként nagyon jellemzőek a vas és vasáruk forgalmi adatai, melyekből kitűnik, hogy igen csekély különbséggel kivitelünk súlyban egyenlő behozatalunkkal. Ámde már értékben nem az. így pl. 1902-ben 1 321 916 mázsa kivitel 28 523 000 korona értéket képviselt, míg 1373 413 mázsa behozatal már 53 423 000 koronát, vagyis világos ebből, hogy mi szolgáltattunk a külföldnek olcsó nyersanyagot és félgyártmányokat, hegy az azokból készülő drága készítményeket visszavásároljuk. Tehát veszteségünk csupán ezen cikkekben évenként kereken 25 millió korona, melyet a külföldi munka von el tőlünk.” A könnyűipari termékek gyártása területén sem volt jobb a helyzet. Hazai gyáraink a lenfonal szükségletünknek 0,7%-át, a pamut használati cikkeknek (asztalneműek, függönyök, stb.) 2,3%-át, ruházati cikkeknek 3,4%-át, a vászonnak 9,5%-át, gyapjú- és félgyapjúszövet szükségletünknek 9,9%-át és a kötött áruknak mindösszesen 7,4%-át fedezték. A készáruk tekintetében is hasonló helyzetről számolhattak be. Például kalapszükségletünknek 5%-a, cipőszükségletünknek 8,9%-a, az ún. finomabb bútoroknak 14,2%-a, nyergekből és lószerszámokból 375 A Pénzintézeti Központra vonatkozó törvényjavaslatot 1915. november 30-án Teleszky János pénzügy- miniszter nyújtotta be a képviselőház elé. Előterjesztését a főrendi ház 1916. február 25-én fogadta el, az uralkodó március 4-én szentesítette, és mint az 1916. évi XIV. törvényt iktatták be az ország törvényei közé. (Részletesebben lásd: Soós, 1974. 289-322.) 376 Kövér, 1982.11. in
