C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426
1 1426. február 4. 71 und herren zu Limbach nach lawt und innhaltung der brieff, die wir gen ainander haben, also sag ich obgen(annten) Peterman Liebenberger von Hohenwart für mich und all mein erben den obgemelten edeln herren hern Ulreich Schencken von Osterwicz haubtman in Krain und all sein erben von der selben glübt und püntnüß der tawsend gulden gancz und gar ledig und loß mit urkund des brieffs versigelten mit mienem anhangenden insigel und zu mer sicherhait und zeugnüß hat der ben(en) mein erber diener Hainrich Spiegel an meiner stat gepetten den edeln Paul Glogowiczer, das er auch sein insigel an disen brieff gehangen hat, im und seinen erben an scheden2, der geben ist nach Christi gepurt vierzehenhundert iar und dar nach in dem sechs und zwainczigen jar, an Sant Blasen tag. Helyenként foltos hártyán, hártyacsíkon függő két ép zöld színű pecséttel. HHStA, AUR 1426. II. 3. - Wiessner 108/400. sz., reg. (Az oklevél ismeretét Péterfi Bencének köszönjük.) 1 A szövegben: tűn alak, az u fölötti kis karika valószínűleg nem az u-t jelöli (máshol is csak ritkán van), hanem a „tuen” helyett állhat. 2 Esetleg: ansehenden. 103 Febr. 4. (Bude, f. II. a. Dorothee) Zs. a kapornaki konventhez. Elmondták neki a Stregench mellett fekvő Szent Péterről nevezett pálos kolostor szerzetesei nevében, hogy amikor az elmúlt Márton-nap (1425. nov. 11.) idején a kolostor Zenthpetur birtokán élő jobbágyai szekerekkel Terebesd-i Antimus fia: György fia: Ozsvát Merke nevű birtokára mentek, hogy Ozsvát egy ott élő jobbágyát - aki az ország szokása szerint engedélyt nyervén és a terragiumot lefizetvén a kolostor említett birtokára akart költözni - Zenthpetur birtokra kísérjék, akkor Ozsvát társaival hatalmasul rájuk támadt, és tőlük harminckét ökröt, két lovat, szekereiket, ruháikat, pénzüket és minden tulajdonukat elrabolta, továbbá a jobbágyok közül kilencet elfogott és őket tizenhét napig bilincsben tartva végül Marczali-i vajda fia: Imre (egr.) somogyi ispán kezére adta, elrabolt tulajdonukkal együtt. Amikor ezt követően Mária fogantatásának ünnepén (1425. dec. 8.) Imre ispán alispánja: Gellyen (dictus) János a szolgabírákkal meg más nemesekkel Somogyvárott törvényszéket tartott, az ügyben a szokásokkal ellentétben semmiféle ítéletet nem hozott, hanem inter ipsos nobiles stando et manu sua pectus suum percutiendo ac ad nominem virginis Marie iurando presente et iudicium in premissis flendum expectante religioso viro fratre Thoma heremita et vicario ipsorum fratrum heremitarum claustri antelati alta voce dixisset, hogy a vikáriusnak vagy meg kell ölnie a kolostor kilenc jobbágyát, vagy pedig vérdíjat kell fizetnie értük, amivel egyrészt arra kényszerítette, hogy Ozsvátot nyugtassa a hatalmaskodás felől, másrészt arra is, hogy nyolcvan forint megfizetését vállalja az alispán részére. Ezért megparancsolja konventnek, hogy levele kézhezvétele után küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek a jelenlétében a királyi emberek egyike tudja meg az igazságot, majd azt írják meg neki. Kijelölt királyi emberek: Iosa de Sokorod, Demetrius, Stephanus de eadem, Bartholomeus de Tadyka, Emericus dictus Olaz de Saagh, Ladislaus de Lak, Ladislaus de Vethe, Thomas, Iohannes de Chapy, Andreas Ravaz de Iklow. Papíron, hátlapján a középpecsét töredékeivel. DL 11754. (Acta Paul., Szentpéter 1-13.) 104 Febr. 4. (Bude, f. II. p. purif.) Zs. a leleszi konventhez. Elmondták neki Perch-i Miko fia: László, Mátyás fia: Miklós, valamint Zanyo Péter de eadem nevében, hogy a mostani vízkereszt előtti csütörtökön (jan. 3.) Anthimus Miklós kiküldte bizonyos, Imre, Tamás, T
