C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)

Név-, tárgy- és számmutató

A név- és tárgymutató némi módosítással az előző kötetek gyakorlatát követi.

A módosítások leginkább bizonyos tárgyszavak mellőzését, illetve újbóli alkalmazását érintik, a szerkezet azonban változatlan maradt. A mutató számai a regeszták és oklevélkivonatok tételszámai. Az 1425. évi pótlás tételszámai (a XII. kötetbeli tételszám/a) az adott címszónál mindig az első helyen szerepelnek. Az eredeti (a forrásszövegben szereplő) helyesírással, betűhíven szereplő címszavakat minden esetben dőlt betűvel jeleztük, kivételt tettünk azonban a polgárneveknél, amelyeket ugyan legtöbbször eredeti alakjukban közöltünk, de nem szedtük dőlt betűvel.

Személynevek. A mutató nem tartalmazza Zsigmond király nevét és rangját (az egész kötetben Zs.-vel rövidítve), kivéve, amikor mint német király szerepel vagy személyéhez kapcsolódó elem (például Zs. betegsége) fordul elő. A magyarországi hospes- és jobbágynevek sem kerültek mutatózásra, de hogy mely tételeknél találhatók, azt a birtok neve, illetve a hospes/jobbágy és a hospesnévsor/jobbágynévsor címszavak alatt lehet kikeresni (háromnál több, egyazon oklevélben szereplő és azonos helyen lakó hospes vagy jobbágy felsorolását tekintettük névsornak). A királyi, nádori, országbírói, vajdai, báni, megyei, érseki emberek mostantól csak személynevük címszavánál vannak tisztségként feltüntetve, a királyi ember, nádori ember, stb. címszavak nem szerepelnek: tapasztalataink szerint ugyanis terjedelmük ellenére felhasználói szempontból nem volt érdemi jelentőségük. Kivételt csak akirályi kúriából kiküldött embereknél tettünk, itt továbbra is külön címszót is alkalmaztunk. Ismételten önállóan szerepelnek a városi és mezővárosi polgárok nevei. A mutató az átírt oklevelekben szereplő személyneveket is tartalmazza, zárójelben jelölve előfordulásuk évét. Mindezeken túl az alábbiakra voltunk még tekintettel:

a) Ha a személy neve egyedül áll, sem rangja, sem tisztsége nem ismert, akkor „családneve” cs. (városi és mezővárosi polgárok esetében pn.) jelzéssel, a keresztnév elhagyásával szerepel. Ugyanez a helyzet azoknál a birtokpereknél és birtokosztályoknál, ahol egy család több tagja fordul elő.

b) A „családneveket” az adott oklevélben előforduló alakjukban, mai helyesírással vagy fonetikusan írjuk.

c) A ragadványnevekről utalás történik a birtoklást jelölő „előnév”-re. Ugyancsak utalás jelzi a mutatóban azt, ha a család több néven fordul elő.

d) A később „előnévként” szereplő birtoknevek minden esetben nagybetűvel kezdődnek.

e) A rangok és tisztségek is mutatózva vannak, ezeknél utalás történik viselőjük nevére. A királyi, nádori, országbírói, vajdai, báni, megyei, érseki emberek, ügyvédek és más társadalmi (fogott bíró) funkciót betöltők megbízatása viszont - ahogy fentebb említettük - csak nevüknél olvasható. A hiteleshelyi kiküldöttek annál az intézménynél, amelyik kiküldte őket, és nevüknél egyaránt szerepelnek. Bármilyen városi vagy mezővárosi tisztséget (bíró, polgámester, esküdt) betöltő polgárok teljes névvel és tisztségük feltüntetésével fordulnak elő.

f) A méltóságot vagy tisztséget viseltek neve után azok a méltóságok vagy tisztségek szerepelnek, amelyekről a kötetben idézett oklevélszövegekben említés történik; az utóbbi esetben az évszám vagy évkör megjelölésével. (Ezek megállapításánál Engel Pál és Zsoldos Attila Archontológiája, illetve Max Wilberg: Regententabellen [Frankfurt a. Oder, 1906.] és W. Kovács András: Az erdélyi vármegyék középkori archontológiája [Kolozsvár, 2010. Erdélyi Tudományos Füzetek 263.] című munkája, továbbá C. Tóth Norbert különböző egyházi intézmények méltóság- és tisztségviselőiről készített adattárai voltak segítségünkre.)

g) Az összetett birtoknevekből képzett családnevek előfordulási alakjukban szerepelnek.