C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426 kezeletlen oklevelek
500 1426. keltezetlen oklevelek Papíron, a hátlapjáról nem áll rendelkezésre fényképfelvétel. Tiszántúli Ref. Egyházker. Nagykönyvtára 62. (R 781, Géresi Kálmán oklevélgyűjteménye, 11. sz. - DF 275853.) - Stromer: Kammergrafen 100-105. (teljes szöveggel, olvasati eltérésekkel és a személyek azonosításával). - A felvételen látható palliuma szerint 1456-ra keltezték; a DL-DF-adatbázisban 1426. és 1456. évi dátummal egyaránt szerepel. 1 A listát Iványi Béla közleménye segítségével kötöttük Lőcséhez: Közi. Szepes múltjából 3. (1911) 131. - A testvérület 1402. dec. 3-i szabályainak végén a lista szövegének eleje némi eltérésekkel már szerepel (lásd ZsO II. 2091. sz. és az itt felsorolt kiadásokat). A lista utolsó sora későbbi kiegészítés; a forrás ezen időhatárok között keletkezett. - Stromer: Kammergrafen 100. keltezése szerint a XV. sz. első negyedéből való (az íráshordozó ekkori); közelebbről 1408-1410 közöttinek feltételezi, mivel Borbála királyné már szerepel, Zs. római királyi címe (amely megelőzné a magyart) azonban nem (uo. 105.). Ez utóbbi azonban véleményünk szerint az előbb mondottak miatt nem perdöntő. 2 Az egész sor más kézzel, későbbi kiegészítés. Bár az évszám 1456-nak is olvasható, a testvérület 1431-gyel induló jegyzőkönyve szolgált az új tagok nevének rögzítésére (lásd Közi. Szepes múltjából 3. [1911] 132-135.), ezért egy ekkori rájegyzés kevéssé indokolt. 1555 [1426 k.] Pozsony. Berzevici Péter tárnokmester Sopron városához. Hozzanak ítéletet a zsidók és Csapodi János közötti perben. - Házi II/6. 78. (Sopron város It. D 3480. - DF 204821.) - Magyar-zsidó okit. IX. 40. 1556 1426 tavasza.1 Vitold litván nagyfejedelem Zs.-hoz. Miután Sándor moldvai vajda, Radul és a török szövetségéről írt korábbi levelére válaszolt, és követével el is akarta küldeni, megérkezett Zs. e tárgyú újabb levele. Ha Sándor vajda valóban meggondolatlan szövetséget kötött a hitetlenekkel, akkor Zs. azt, amit a válaszlépésről a lengyel királlyal együtt elhatároz majd, ahogy írta, tudassa majd vele is. Káros és veszélyt hozó az ilyen istentelen cselekedet a hűbérúr lengyel királyra, Zs.-ra és az egész kereszténységre egyaránt. О is ennek megakadályozásán fog fáradozni. Azzal kapcsolatban, amit Zs. a levelében a török szultánnak a szaracénokkal való konfliktusáról, lekötötöttségéről, és a magyar-török fegyveszünet lehetőségéről közöl, megjegyzi, hogy a bizánci császár, a török szultán és őközötte követek útján hasonló egyeztetések zajlottak, de a lengyel-litván-magyar szövetség megkötése óta ezek megszűntek. A bizánci császár követséget fog hozzá küldeni, e tárgyalások eredményéről Zs.-t azonnal tudósítani fogja. Ha a vak török fiát, aki Zs. udvarából megszökött, esetleg az ő területén sikerül elfogni, haladéktalanul visszküldi. - Archiv f. őst. Gesch. 52. (1874) 481. (keltezetlen másolat, Liber cancellariae Stanislai Ciotek, föl. 76b-77.) 1 A levél Zs. máj. 15-i, Vitoldhoz írt levelénél (577) korábbi.
