C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)

Előszó

ELŐSZÓ

A Zsigmondkori Oklevéltár sorozat XIII. kötete az 1426. esztendő valamennyi, a korabeli Magyar Királyságra vonatkozó okleveles forrását igyekezett összegyűjteni és nagyrészt kivonatokban, kisebb részt teljes szöveggel közzétenni. Gyűjtésünk alapja - miként eddig is - a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának digitalizált adatbázisa volt. Kötetünk valamennyi, e munkában 1426. évi kiadványként jelzett oklevelet tartalmazza, azzal a korlátozással, hogy nem vettük fel a dalmáciai, a német-római birodalmi és cseh vonatkozású forrásokat. Az utóbbiak tekintetében azonban néhány olyan esetben kivételt tettünk, amikor a király, illetve a benne szereplő személyek magyarországi tartózkodására ezekből az oklevelekből értesülhetünk.

Az előző kötetből valamilyen oknál fogva kimaradt 1425. évi okleveleket jelen kötet elején közöljük: ezek tételszámai szám+betű formájúak, és a szám arra a XII. kötetben szereplő tételszámra utal, amely után a pótlólag közölt tétel logikailag-időrendileg illesztendő. E tételek hivatkozásakor azt ajánljuk, hogy a zárójelben a XII. kötetet is tüntessék fel a következő formában, például ZsO XIII. (XII.) 203a. sz.

Jelen kötet módszere nem tér el az előzőétől. Annak előszavában már jeleztük, hogy az országbírói tisztséget 1425-ben elnyert Pálóci Mátyus keresztnevét az egyes tételeknél az adott forrásban szereplő alakjában adtuk meg. Tettük ezt azért, hogy a további kötetekben már egy egységesített alakot használhassunk. A névalakok vizsgálata alapján a Mátyus keresztnév mellett döntöttünk, így az országbíró minden szereplésekor - főként az általa kibocsátott oklevelekben - a fenti alakkal (Pálóci Mátyus) találkozhat a kutató. E kötettől kezdve egy másik méltóságviselőnek, Ciliéi Hermann szlavón bánnak az előző kötetekben némileg félrevezetőén varasdi ispánként feltüntetett címét a pontosabb zagorjei gróf alakra cseréltük, amely forrásaink szóhasználatához is jobban igazodik.

A rövidítésjegyzékek és mutatók összeállításában - az utóbbiban történt változtatásokról annak előszavában tájékozódhat a felhasználó - az előző kötet mintáit követtük. Kötetünkben változatlanul igyekeztünk a különlegesebb és fontosabb forrásokat (például magánlevelek, számadások, adománylevelek, mezővárosi és közjegyzői kiadványok, stb.) részben vagy egészben eredeti nyelvükön közzétenni. Néhány nyomtatásban már megjelent forrást nehéz elérhetőségük és más, főként filológiai szempontok miatt újraközöltünk.

A kivonatokat a latin oklevelekről C. Tóth Norbert és Mikó Gábor, az olasz nyelvűekről (és itáliai vonatkozásúak nagyobb részéről) Lakatos Bálint, míg a német nyelvűekről Lakatos Bálint és Mikó Gábor készítették. A XIII. kötet számára annak idején az akkori kiadási elvek szerint Engel Pál és Fügedi Erik készítettek alapszövegeket. Külön ki kell emelnünk Péterfi Bence segítségét, aki a saját gyűjtéséből a diplomatikai adatbázis nyilvántartásában nem sze