C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426
1426. november 22. 461 1408 Nov. 22. (Bude, 48. die oct. Michaelis) Pálóci Mátyus országbíró emlékezetül adja, hogy vízkereszt (1426. jan. 6.) nyolcadán személyesen megjelent Zs. előtt Nabrad-i János fia: János, majd Waya-i Abrahám és István ellenében előadta, hogy midőn Borswa-i György fia: László özvegye: Krisztina (nob.) négy évvel ezelőtt elhunyt abban a Waya-i házban, amely a birtok felével együtt testvéréről, a néhai Waya-i Lászlóról szállt reá, ellenfelei az ott talált ingóságokat és okleveleket elvitték onnan, holott az asszonynak ő volt az örököse; e panaszát a leleszi konvent, az egri káptalan és Szatmár megye vizsgálati okleveleivel igazolta. Ezt hallván Abrahám - a maga meg testvére: István nevében országbírói levéllel - azt válaszolta, hogy ők teljesen ártatlanok az ügyben és hajlandóak eskü alatti tanúvallatásnak alávetni magukat. Ezt a felperes elfogadta, ezért a király úgy ítélt, hogy a vizsgálatot a királyi ember a leleszi konvent tanúbizonysága jelenlétében György-nap 8. napján (1426. máj. 1.) Varasdobus birtokon tartsa meg és erről arra a nyolcadra tegyen neki jelentést. - A mondott nyolcadról a per a jelen Mihály-napi nyolcadra halasztódott, amikor a felperes ügyvédje: Nabrad-i János deák leleszi konventi levéllel az alperesek ügyvédje: Mykla-i János (országbírói levéllel) jelenlétében bemutatta a leleszi konvent jelentését, amelyből kitűnt, hogy sokkal több szomszéd, határos és megyebeli nemes tanúskodott excepta receptione dictorum litteralium instrumentorum a felperes, mint ellenfelei mellett. Ezért regni nobilibus nobiscum in iudicio existentibus úgy ítél, hogy a felperes vízkereszt 8. napján (1427. jan. 13.) a leleszi konvent előtt centesimo se nobilibus, ad cuiuslibet scilicet caput eorundem quinquagesimo se, tegyen esküt ellenfelei fejére arról, hogy a reá szállt ingóságokat az elhunyt asszony házából elvitték; az esküről szóló konventi oklevelet vízkereszt (1427. jan. 6.) nyolcadán mutassa be előtte. Papíron, hátlapján pecséttel. DL 97049. (Vay cs., berkeszi.) 1409 Nov. 22. (4. die Elyzabeth) A győri káptalan Zs.-hoz. Tudja meg, hogy Soos László pozsonyi prépost és a káptalan részére középpecsétje alatt kibocsátott éves megbízása értelmében az abban megnevezett Alistal-i Chamaz (dictus) Mihály királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat: Lőrinc karbeli klerikust, akik visszatérve elmondták, hogy ők Erzsébet-napon (nov. 19.) kimentek Pozsony megyébe, ahol mindenkitől, akitől kell és illik, nemesektől, nem nemesektől és más bármilyen helyzetű és állapotú emberektől, különösen a prépost és a káptalan Kwrth, más néven Wasaruth, és Nyarasd birtokainak szomszédai és határosai körében nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták, hogy ez év Mihály-nap (szept. 29.) táján Zenthgywrg-i László gróf Nyarasd birtokán lakó jobbágyai: Wyczola (dictus) Miklós fia: Domokos és Karachon (dictus) János fia: György uruk megbízására és parancsára, továbbá László gróf familiárisai: Kysmagyar-i István fia: Mihály, Ethy-i Péter fia: Jakab, Magyar-i Zomnyo (dictus) György és Zaaz-i István fia: Jakab vezetésével és sürgetésével a prépost és a káptalan mondott birtokainak határán belül fekvő quandam arborem magnam populeam vulgariter Nyarffa vocatam ..., in qua nonnulle apes nidificare et prolificare solebant, succidissent, de qua arbore succisa apes cum meile et favo plusquam centum florenos novos valentes excepissent és azt akaratuk szerint elvitték potentia mediante. Papíron, zárópecsét nyomával. Pozsonyi káptalan mit. E-2-44. (DF 227867.)
