C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426
402 1426. október 14. meg. Miután megvizsgálta az oklevelet, meg annak Zs. 1419. jún. 7-i (ZsO VII. 617. sz.) és Csáki Miklós erdélyi vajda 1415. okt. 14-i (ZsO V. 1125. sz.)1 által privilégium formájában kiadott megerősítő átiratait, Csáki Miklós erdélyi vajda, Balázs erdélyi püspök és Rápolti Gyula mester (egr.), udvari lovag (miles) jelenlétében a vásárlásról szóló oklevelet újból megerősíti, a Sepsi széki székelyeknek pedig az ügyben örök hallgatást parancsol. Az ítélethozatalkor jelen voltak még a következő székely nemesek: Dacsó János bíró, fia: Máté, Bölöni Forró Péter fiai: Simon és Balázs, Pelhew fia: Miklós, Máté fia: Balázs, Köles György, Rétyi Máté, Komolai Fülöp, Szentiváni Illés, Illyefalvi Kis Gergely, Arapatakai György és Antal, Nemes Antal, Kálnokfalvi András, Hídvégi Mikó fia: Antal. -Z-WIV. 257. (Brassó város lt., Privilegia 67.-DF 246875.)- Az oklevél hitelessége Csáki Miklós erdélyi vajda szereplése miatt nem kétségtelen, hiszen ő ekkor már nem élt (vö. 542), jóllehet írásképe nem üt el a korszak okleveleiétől. Lehetséges azonban, hogy - mivel az erdélyi vajdai méltóságot Miklós fia, László kapta meg (vö. 722)2 - egyszerű névtévesztésröl van szó. ' Csáki Miklós megerősítő oklevele (Z-W. III. 679.) a ZsO V. 912. sz. regeszta közlésével ellentétben nem található meg a megadott DF-számon (DF 246864.). 2 Noha Engel Pál adattárában Csáki László első vajdai szereplése 1426. szept. 22-i dátummal szerepel (Arch. 1301-1457.1.14.), de tollhibával van dolgunk, mivel az oklevél egy évvel későbbi. Okt. 14.' (f. II. a. Galli) A váci káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelentek előttük Kowar-i Mátyás fia: Pál mester meg fiai: László és János egyfelől, másfelől famulusuk és jobbágyuk: Chano fia: Mihály fia: János, majd a Kowar-iak azt a bevallást tették, hogy a nekik tett szolgálataiért cserébe az említett János nevű jobbágyuknak és fiú utódainak juttatják a Hont megyei Terbegech birtokban megszerzett telket cum terris arabilibus et pratis ad eandem spectantibus művelésre usque suum beneplacitum, amely telek egykor az ott meggyilkolt János fia: Balázsé volt, továbbá certa iugera terrarum ad [proprium aratrum] seu ius suum more dominii spectantia azzal a feltétellel, hogy Jánosnak és utódainak a Kowar-iakat hűségesen kell szolgálniuk, és akkor de dictis sessione et terris arabilibus n[il] solvere deberent, sed eas ab omni solutione exemptas libere et pacifice possiderent et tenerent. Ha azonban Pálnak, fiainak meg utódaiknak de premissis inmemores existerent, contravenirent et recalcitrare cona[rentur] és nem akarnának engedelmeskedni, akkor a nekik adott libertas érvénytelennek tekintendő, a jobbágytelket és tartozékait pedig - Jánost vagy utódait onnan elűzve - per nélkül ismét pristine proprietati eorum vehetik át. Az oklevelet autentikus függőpecsétjükkel megerősítve adták ki János részére. Méltóságsor: Péter prépost, Barnabás olvasó-, György éneklő-, másik György őrkanonok, Mihály nógrádi, másik Mihály pesti, Gergely szolnoki, Adám csongrádi, Bereck szigetfői főesperes. Több helyütt kitört hártyán, leszakadt függőpecsét zsinórjával. Nyitrai káptalan lt. 44-19. (DF 273558.) 1 Az oklevél szövege csaknem szóról szóra megegyezik a váci káptalan 1425. febr. 13-án kelt kiadványával (ZsO XII. 141. sz.); egyetlen jelentős eltérés, hogy annak szövegében nem szerepel, hogy János részére állították ki. Ugyanakkor viszont az az oklevél chirographum-mal volt megerősítve, így az egyik példány minden bizonnyal János birtokába jutott. - Mivel jelen oklevélből a vigesimo utáni szó kitört, elképzelhető lenne, hogy ez is 1425-ben kelt, ám a kitört rész alatt és felett egy í és egy x betű vonalai látszódnak, így az 1426. év valószínűbb. Esetlegesen még szóba jöhetne az 1427-es év, de az ez utáni éveket kizárja, hogy 1428. máj. 7-én a pesti főesperesség élén már nem Mihály, hanem Zsujtai János állt (vö. C. Tóth: Váci székeskáptalan 16.). - A keretes zárójelben jelzett kiegészítések a teljesen ép 1425. évi példányból lettek pótolva.
