C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426
324 1426. augusztus 2. 28.) kimentek a Nyitra megyei Belygh birtokon lévő két királyi ekealj méretű vitás területre, ahol a szomszédok és határosok összehívása után ipsam terram Belygh regali mensura mensurari et ipsis domino abbati ac suo conventui metaliter extradare et exscindere voluissent, akkor fogott bírák közreműködésével a felek a következő megegyezést kötötték: quod in latitudine ipsius terre Beligh duorum aratrorum regalis mensure eiusdem reambulationem incepissent a quadam semita, que dudum ipsam terram duorum aratrorum separasset a terra Simonis Belygh vocata; deinde transeundo in quadam via ad viam magnam directe, qua de possessione Pózba filiorum Ladislai de Fys veniret et ad possessionem Baroch transiret; deinde via in eadem eundo ad partem orientis ad quendam pontem eundoque ulterius de ipso ponte in eadem via magna versus possessionem Pózba modicum et flectendo ad partem meridiei ad quoddam magnum pratum ac unum lignum piri in margine ipsius prati ac aque Lythe existentem, subtus quam(!) metam de terra elevassent; deinde pertransito ipso prato directe ad eandem plagam meridiei ad magnum montem penes ipsam aquam et pratum adiacentem, in latere tantum unam metam de terra elevassent; et abhinc per ipsum montem descendendo ad valles et transeundo per magnum spatium ad eandem plagam usque ad tres metas, que aliis possessionibus Kyrth et Pózba ac terre ipsius abbatis distingeret et ibi finivissent earum reambulationem. Quequidem mete a principio inceptionis dictarum metarum, tam omnes terre arabiles, quam montes et valles ac sylva a parte aquilonis et meridiei ac orientis penes dictam possessionem Pózba filiorum Ladislai de Fys existerent, usque dictas tres metas omnino cessissent ipsi domino abbati et suo conventui; alie vero terre arabiles et sylva in loco Domboch vocato existentes, que a parte orientis penes dictam possessionem Pózba adiacerent, ipsis Petro et Laurentio remansissent, pro quaquidem assignatione terre, si quid superfluum, vel ultra, ipsam terram Belygh duorum aratrorum regalis mensure de terra ipsorum Petri et Laurentii ipsi domino abbati devenisset, pro eisdem idem dominus abbas terram suam, que inter possessiones Alsosary et Tayna adiaceret et que pre manibus suis de presenti pacifice haberetur, simulcum prato et aliis utilitatibus suis eisdem Petro et Laurentio ac eorum heredibus pro additione superfluitatis terre duorum aratrorum perpetuasse et permutasse retulissent azzal, hogy a mondott területet tőlük sohasem veheti vissza. Privilégiumukat autentikus függőpecsétjükkel erősítették meg Miklós nyitrai olvasókanonok jelenlétében. Hártyán, selyemzsinóron ép függőpecséttel. DL 11825. (Acta Paulinorum, Család 1-1.) 919 Aug. 2. Milánó. Filippo Maria Visconti milánói herceg válaszlevele a Zs.-nál, Visegrádon tartózkodó Corrado del Carretto és Guarnerio de Castiglione követek által júl. 17-én onnan küldött levélre. A Zs. által Friaulba indítani kívánt 3000 lovas kevés lesz, ezért indítványozzák Zs.-nál, hogy 4000 lovast küldjön. írták, hogy Zs. Vidinbe készül a török ellen, majd vissza akar térni, akár elfoglalta a várost, akár nem, így ottani seregét kérjék, hogy szintén a velenceiek ellen fordítsa. Örül tudósításuknak, hogy Zs. saját elmondása szerint személyesen készül a velenceiek ellen, és hogy e célból Zágrábban összpontosítja seregét, de mivel a dolog sürgető, igyekezzenek ezt mindenképpen siettetni. Tolmácsolják köszönetét (Albeni János zágrábi püspöknek és) kancellárnak a számára megszerzett kiváltságokért, és kérjenek tőle minél több haladékot az azokért fizetendő 6000 aranyforint kifizetésére (vö. 925). Továbbá örömmel vette, hogy egyrészt Zs. János veszprémi püspököt kívánja velük visszaküldeni, aki Milánóból Rómába fog utazni a pápához, másrészt, hogy őt magát birodalmi vikáriussá kívánja kinevezni, hiszen így még hűségesebben tud a birodalom érdekében eljárni (vö. 1053). - Osio II. 245. (Milánói It.) - Carteggio II. 17/129. sz. (Uo.) - Óváry 98/328. sz. (Uo.)
