C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426
1426. április 14. 181 Elmondta neki Harabor-i Danch fia: András és Bálint fia: Pál, hogy Kallo-i Lewkes fia: Miklós, annak fia: János, valamint Megyes-i Zsigmond három évvel azelőtt jogtalanul elhajtották tizenhat sertésüket, amelyek őket a Harabor birtokhoz tartozó erdőik után illették meg, ezenkívül az elmúlt pünkösd (1425. máj. 27.) idején jogtalanul és hatalmasul elfoglalták némely szántóföldjüket, rétjüket, erdejüket, vizüket, halászóhelyüket és malomhelyüket, amelyek Harabor birtokhoz tartoztak, és a panaszosokat azokból kizárva, a hasznot a maguk számára szedték be az ő igen nagy sérelmükre; majd kérték panaszuk orvoslását. Mivel huiusmodi actus potentiarios simpliciter preterire és a panaszosokat jogaiktól és birtokrészeiktől megfosztani nem akarja, ezért megparancsolja a címzetteknek, hogy Harabor birtok szomszédait és határosait, meg a megyebeli nemeseket összehívván tartsanak vizsgálatot, és amennyiben a panaszt igaznak találják, akkor további parancsára nem várva a panaszosoknak szolgáltassanak elégtételt, és vezessék vissza őket a birtokaikba, majd iktassák vissza részükre a leleszi konvent tanúbizonysága - akinek kiküldését jelen levelével elrendeli - jelenlétében, és védelmezzék meg őket birtokaikban regie nostre maiestatis in persona et auctoritate presentibus vobis in hac parte attributa et iustitia mediante. Az eljárásról ők és a konvent is tegyenek jelentést, oklevelét pedig adják vissza a felmutatójának. Átírta a leleszi konvent 1426. jún. 6-i jelentésében: 673, amely szerint az oklevél ad propriam commissionem regie maiestatis volt kibocsátva. DL 54508. és DL 54509. (Kállay cs.) 426 Apr. 14. (Bude, in Thyb. et Valér.) Zs. a zobori konventhez. Elmondták neki Garai Miklós néhai nádor fia: János (magn.) nevében, hogy ő aNyitra megyei Décs (Dechche), Karkóc (Kathlo), Venchfalva, Csenyéd (Chyuk), Rátony (Ratholth), Drahóc (Padaroch) és Jalsó (lazlo) birtokokba be akar kerülni, amelyeket [Újlaki] Lőrinc fia: István (magn.) [... ..................]. Ezért megparancsolja a konventnek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek a jelenlétében a királyi emberek egyike a szomszédok és határosok összehívása után vezesse be Jánost az említett birtokokba, és iktassa azokat részére minden őt illető jogon örök birtoklásra. Az esetleges ellentmondókat idézze meg jelenléte elé alkalmas időpontra, és a konvent ugyanoda tegyen jelentést is. Kijelölt királyi emberek: [........]. Átírta a zobori konvent 1426. máj. 3-i jelentésében: 529, amely szerint a királyi középpecséttel volt megerősítve. DL 11777. (NRA 1520-20.) - Mellette 1797-ben, a már hiányos privilégiumról készült másolat. A kivonat ez utóbbi segítségével készült. - A mandátum, illetve az azt fenntartó privilégium egyaránt újkori hamisítvány. 1) az oklevélben felsorolt birtokok az Újlaki család galgóci uradalmának részei voltak a középkorban, amelyet ekkor és még évtizedeken át, 1524. évi kihalásukig ők birtokoltak; 2) éppen ezért meglepő, hogy Garai János kéri azok iktatását, 3) hogy mindez ellentmondás nélkül lezajlott; 4) az oklevelet fenntartó privilégiumon ugyan, amint a zobori konvent más oklevelein is, kerek alakú pecsét függ, de a pecsétkép helyén négyzethálót formáló bemetszés van. A hamisítvány tárgya és külalakja révén is jól illeszkedik az Esterházy-család által készíttetett többi oklevéléhez (ZsO Vili. 222., 255., 356., 537. sz., vö. Soós: Neo-acquistica 815-826.) 427 Apr. 14. (Bude, in Thib. et Valér.) Zs. a pozsonyi káptalanhoz. Elmondták neki Garai Miklós néhai nádor fia: János (magn.) nevében, hogy ő a Pozsony megyei On birtokba és tartozékaiba, quam egregius Stephanus filius Laurentii dicti Salaph de Chemen eidem Iohanni de Gara in redemptionem sui capitis ratione cuiusdam facti potentie, in quo idem coram magnifico Desew de dicta Gara, bano nostro Machoviensi contra
