Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 111 Fyles) András és ládi (de Lód) Albert, ill. a másik fél részéről almamelléki (de Alma) Márton és Máté fia Ehellős. Ezen döntőbírákkal és az okriszentlőrinci keresztesek (cruciferorum de Okur) emberével a felek Szent Jakab nyolcadán [aug. 1.] szálljanak ki Zöcske földre, és amit a felsorolt bírák határoznak, a feleknek ahhoz kell tartaniuk magukat, és amelyik fél nem így tenne, az királyi bírságba essen. Ezen kívül Miklós comes a föld szavatolóit (expeditores): Sama fia Demetert, Eymiricust és Tamást ugyanazon a határnapon köteles a döntőbírák elé állítani és a földre vonatkozó okleveleit átadni. A felek Szent István nyolcadán [aug. 27] jelenjenek meg ismét az oklevéladó színe előtt és mutassák be az okriszentlőrinci keresztesek oklevelét az események lefolyásáról. D. in Susuchtou fér. quint, prox, ante fest. Pentecostes. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 1. 8. (DF 259707.) Kiadása: ÁÚO X. 455-456.; HO VI. 161-162. Regesztája: Szabó: Styavnyicskai bizottság 45. 30. sz. A két kiadás közül a Hazai Okmánytár a pontosabb, a következő nem lényegi változtatásokkal: 162. old. 1. és 8. sor: Coraldus helyett Conraldus; 3., 6., 11. és 17. sor: Zethke helyett Zechke; 5. sor: officialem eiusdem Nicolay helyett officialem eiusdem officialem [I] Nicolay. Az oklevél keltét Karácsonyi János 1275 körűire tette, mivel az itt felbukkanó „Keán nb. Gyula fia Miklós 1283-ban már nem élt" (HH162-163.244. sz.) - bár ez igazából csak egy 1283-as terminus ante quemet határoz meg. A többi peres felet vagy nem tudjuk azonosítani, vagy olyan tág időhatárt kapunk (pl. Óvári Konrád esetében), amely nem használható érdemben. Az itt felsorolt fogott bírák egyike, almamelléki Márton ugyan 1275-ben bukkan fel utoljára, ahogy fiai is (ld. Borsa: Antimus család 7-8.), de ez még nem szilárd támpont az 1283. év korábbra hozatalára. További lehetőség a keltezés szűkítésére, hogy az oklevéladó máj. 8-ra írta elő a felek megjelenését, akik beszámoltak arról, hogy szeretnének megegyezni fogott bírák segítségével. Az ezt jóváhagyó oklevél pünkösd előtti csütörtökön kelt. Mivel a megjelenés és a felek kérését nyugtázó kiadvány kelte között - ahogy ez megszokott volt az ilyen típusú ügyek kapcsán - nem telt el túl sok idő, általában néhány nap, ezért azok az évek jöhetnek számításba, amikor a pünkösd előtti csütörtök nem sokkal máj. 8. utánra esik. Feltételezhető, hogy az oklevél nem kelt 1252, az első ismert DPM-oklevél előtt, hiszen a stílus diplomatikailag kifejlett változatával van dolgunk. így 1252 és 1283 között azok az évek jöhetnek számításba, amikor a pünkösd előtti csütörtök, vagyis a napi kelet máj. 9. és 15. közé esett. Hogy egy héttel több telt volna el a megjelenés és a fogott bírák elé utalás engedélyezése között, az nem valószínű (leginkább csak néhány nappal számolhatunk, csupán a biztonság kedvéért vettünk föl egy teljes hetet). így az oklevél az 1258., 1266., 1269., 1277., vagy az 1282. év valamelyikén kelt. Wenzel Gusztáv okmánytára szerint az oklevélen „a hátul oda nyomott pecsétnek töredékén a király alakjának része látszik még". A Hazai Oklevéltár kommentárja szerint az oklevél „Hátlapján a királyi pecsét csekély maradványával" található meg. A két kiadás, úgy tűnik, egymástól függetlenül utalt a királyi pecsétre, bár ez jelenleg már nem vehető ki egyértelmű módon, és Szentpétery Imre sem vette fel az oklevelet a királyi kiadványok kritikai jegyzékébe, a pecsétfolt nagysága ugyanakkor valóban utalhat királyi sigillumra. A DL-DF 5.1-es internetes nyilvántartás eleve IV. László király kiadványaként regisztrálta az oklevelet. A levél a Bodrog megyei Zsuzsuktó mellett kelt (Id. AMTF I. 732.). Összevetve a fenti éveket a királyi itineráriummal, azt látjuk, hogy IV. László 1277. ápr. 26-án Körösnél volt, május második felében pedig - mint ez köztudott - a rákosi országgyűlésen nyilvánították nagykorúvá (máj. 23-án Pest mellett tartózkodott, ld. Kádár: László itineráriuma 21-22.). Bár elvi szinten ez nem zárja ki, hogy máj. 13-án még tegyen egy kitérőt Bodrog megyébe, de a lehetőség valószínűsége nem túl nagy. 1282-ben máj. 19-én Budán tartózkodott a király (Kádár: László itineráriuma 32.), itt sem valószínű, hogy máj. 14-én, amikorra a keltezés esne ebben az évben, még Bodrog megyében járt volna, bár kizárni kategorikusan nem lehet (László 1282. évi itineráriumára ld. még Zsoldos: Téténytől a
