Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
12 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek titulációt, és annak feltüntetése után a promulgációt a fenti szavakkal kezdi.19 Bár egy tipizálás mindig szubjektív, és hozhatók érvek a mellett, hogy akár idáig is kitágítsuk e kategória határait (ld. alább), de magunk a továbbiakban nem tekintjük az ilyen kiadványokat DPM-oklevélnek, meghagyva az elnevezést a kiadó feltüntetése nélküli diplomáknak. Mint említettük, az oklevéltípus középkori neve memorialis volt, azaz emlékeztető-levél. Ha egy DPM-oklevél tartalmazott olyan korabeli hátoldali feljegyzést, amiben utaltak az oklevél stílusára, akkor szinte mindig (bár nem kizárólagosan) így jelölték meg a típust.20 Amikor más oklevelek a szövegükben egy DPM-ra utaltak, akkor is a (littere) memoriales kifejezést használták,21 sőt, néhány (egészen pontosan kettő) DPM nem a megszokott „Damus/Datum pro memoria" formulával kezdődik, hanem a „Memorialis, quod..." szavakkal.22 Egyetlen kivétel akad. Egy pontosan nem datálható, de a műfaj időhatárait tekintve igen korai, leginkább az 1250-es évek elejéről származó DPM hátuljára a korabeli, az előlapi írással azonos kéz a „Datum pro memoria" szavakat írta, semmi mást. Ugyanezekkel a szavakkal kezdődik az oklevél is.23 Úgy tűnik, hogy a scriptor mindezt „stílusazonosításnak" szánta, tehát a modern, 20-21. századi terminológiához hasonlóan ő is jelezte, hogy ez egy „Datum pro memoria-oklevél". A megnevezésnek a későbbiekben nem lett (ismert) folytatása, így mindezt még a műfaj igen korai, diplomatikai- lag és terminológiailag kiforratlan voltának tudhatjuk be. Az tehát bizonyos, hogy a típus korabeli neve szinte kizárólagosan memorialis volt, ugyanakkor mindez fordítva nem igaz. Vagyis nem minden, a korabeliek által memoriális- nak nevezett oklevél volt intituláció nélküli, ám sokszor azok is tartalmazták 19 Trostovszky Gabriella az esztergomi káptalan 13-14. századi oklevéladási gyakorlatát elemezve írta, hogy a káptalani okleveleknél az „intitulatiot promulgatio követi »damus pro memoria« formában. A rövid, néhány szavas, emlékeztetőül szolgáló okleveleket a diplomatika éppen ebből a sajátosságukból kifolyólag nevezi »damus pro memoria«-nak." Trostovszky: Esztergomi káptalan 67. Ugyanígy damus pro memoria-oklevélnek nevezte az intitulációt tartalmazó, és utána e szavakkal folytatódó oklevelet pl. Sugár: Borsodi oklevelek 386. sz.; Kóta: Vasvári káptalan 21. (az 1325-ben átírt 1293. évi oklevél kapcsán); Halász: Diplomaticka analiza 49., 51., 59.; Körmendi: Marcell pecsétje 118. 20 Pl. 28., 38., 112., 208., 283., 292., 301., 319. sz. (a felsorolás korántsem teljes); de pl. 336. sz.: iudi- cialis 21 Pl. a győri káptalan oklevele (CDSlov II. 411.) 6. sz.-ra utalva; ugyancsak a győri káptalan oklevele: 8. sz.; az egri káptalan és IV. László a 28. sz.-ra utalva; egri káptalan (33. sz.) a 31. sz.-ra utalva; egri káptalan (DL 84214.) a 35. sz.-ra utalva; a váci káptalan a 64. sz.-ra utalva; az egri káptalan (77. sz.) a 75. sz.-ra utalva; az esztergomi káptalan a 140. sz.-ra utalva; Lodomér esztergomi érsek (172. sz.) a 171. sz.-ra utalva; Márton alországbíró a 174. sz.-ra utalva; III. András a 177. sz-ra utalva; a veszprémi káptalan (HO VIII. 388-389.) a 207. sz.-ra utalva; az egri káptalan (214. sz.) a 212. sz.-ra utalva; a szepesi káptalan a 213. sz.-ra utalva; István alországbíró a 238. sz.-ra utalva; Abaúj megye (309. sz.) a 308. sz.-ra utalva. 22 80., 123. sz.; ld. még speciális esetként a DL 103156. jelzetű (369. sz. utáni, 3. sz. reg.) 15. századi oklevelet 3. sz. 23
