Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)

Regeszták

Regeszták 89 Valószínűleg az itteni ügy előzménye olvasható a vasvári káptalan 1269. júl. 3-i oklevelében, amely szerint Csapó fia Lőrinc kijelentette, hogy azt a földet, amit András comesnek a vasvári káptalan oklevelével elzálogosított, még ha vissza is váltaná abban az évben, András bevetheti (Urk Burg 1.352.). Úgy tűnik, hogy Lőrinc nem váltotta vissza a földet, mert az még halála után is zálogban maradt, és a követelést már a fiával, Márkkal szemben akarta érvényesíteni a zálogbavevő. Az itteni DPM-ben azt látjuk, hogy Csapó másik fia, András segítette ki unokaöccsét. Ezen DPM tehát mindenképpen Csapó fia Lőrinc halála után kelt. Lőrinc fia Márk 1293. máj. 7-én tűnik fel először olyan szövegkörnyezetben, amely apja halálát sejteti (Urk Burg II. 278.). Lőrinc 1272-ben fordult elő utoljára (HO V. 48.), így a két időpont között halt meg. Az oklevél keltének alsó határa tehát 1272. A terminus ante quem 1294, mert az említett Csapó fia András ekkortájt hunyt el (ld. az RP 259. sz. reg. kommentárját). Az oklevél hátulján egy nagyméretű, kb. 55 mm-es körpecsét foltja látható. Ez, az időhatárok közötti tisztségviselők ismert pecsétjei közül, pontosan egyezik Sándor fia Sándor országbíró (1272-1273. márc., DL 40102.) és Móric országbíró (1276, DL 93897.) pecsétjének méretével. Közülük Sándor hivatalviselése beleesik a még élő Lőrinc felbukkanásába, ill. nem magyarázza meg, hogy egy ilyen ügyben, egy egyszerű zálogkérdésben mit keresnek a Vas megyei felek a budai országbíró előtt. Ám a válasz egyértelmű Móric országbíró esetében. Móric ugyanis vasi ispán is volt egyben, és 1276. szept. 15-én a király parancsára közgyűlést tartott a Vas megyei nemeseknek Szombathely mellett, ahol az itt felbukkanó Csapó fia András is színe elé járult egy teljesen más ügyben (DL 93897. - mellesleg ezt az oklevelet is a Festetics család levéltára őrizte, ugyanúgy, mint az itteni DPM-t). Nyilván ugyanezen a közgyűlésen került sor ezen perre is, amit az országbíró akkor elhalasztott, esélyt adva a feleknek a megegyezésre. A szept. 15. körüli közgyűlésen egy nov. 15-i halasztás elképzelhető. Ezért járultak az egyezségről beszámoló felek végül Budára a színe elé. Móric egyébként még ebben az évben elvesztette hivatalát, így febr. 9-én már nem az ő színe elé tértek vissza (ha visszatértek egyáltalán), ám ez a nov. 15-re keltezett oklevél gond nélkül beilleszthető a hivatali váltásba (vö. Zsoldos: Archontológia 33., ill. uo. 205. jz.). Elvileg elképzelhető, hogy egy szintén ekkora, általunk nem ismert pecséttel rendelkező tisztviselő kiadványáról van szó, de Móric esetén olyan jól egybevág a pecsétméret mellett a vasi ispánság, és a szept. 15-i Vas megyei kongregáció ténye (amin Csapó fia András is a színe elé járult), hogy elég nagy biztonsággal azonosíthatjuk vele a kiadót. 69: [1277.] máj. 15., Nagysziget - IV. László király? (vagy egy bárója?) Kehedin comes az urai: László, Fülöp és Gergely comes nevében Szent György 15. napjától kezdve [máj. 8.] 8 napon át várakozott az oklevéladó színe előtt a kalocsai (Colocensis) érsek és annak atyafia: Kilit ellenében, akik nem jöttek, és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat ki­menteni. D. iuxta Magnam Insulam in vig. Pentecostes. Eredeti DL 47804. (Múz. törzsanyag, Szalay) Kiadása: CD VIII/7. 369.; ÁÚO XII. 678., Kiss: Báncsa István 15-16. 20. jz. (ÁÚO alapján) A kiadások közül Wenzel okmánytára a megbízhatóbb, annyi változtatással, hogy 5. sor: tenetur helyett tenentur. Az oklevél keltezését Karácsonyi János szűkítette le 1266-1278 közé a következőképpen: „А XIII. századbeli kalocsai érsekek közül csak Bancsa nb. II. Istvánnak volt Keled nevű testvére. Ez István pedig 1266-78. években ült az érseki széken" (HH166-167. 265. sz., vö. 172-173. 294. sz.). A keltezést tovább szűkíthetjük az alapján, hogy a felperesek május 8-tól 8 napig várakoztak, vagyis máj. 15-ig. Utána adták ki az oklevelet pünkösd előnapján, amelynek ezek szerint május 15-re vagy 16-ra kellett esnie, hiszen ezeket a bírságleveleket már a várakozási határidő lejártára vagy annak másnapjára keltezték. A kérdéses időhatárok között 1266-ban és 1277-ben esett pünkösd vigíliája máj. 15-re. Más évek nem is jöhetnek szóba, ezen kívül még

Next

/
Oldalképek
Tartalom