Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 81 győz, akkor Sándor fia Andrásra (aki elmondta, hogy szegénysége miatt nem tud bajvívót felfogadni) az az eskü vonatkozzék, amit Benedek és társai tesznek ő ellenében. Ha viszont Sándor győzné le Benedeket, akkor András tisztázza magát esküvel, amit másokkal együtt tesz le. Az oklevéladó ezen kívül látott Benedek oklevelében - ami a tanúinak neveit és vallomásait tartalmazta - néhány ellentmondást (quasdam deviationes), amelyek a jegyző hibájából (per offendiculum notarii) kerültek bele, és ezért vissza akarta küldeni a káptalannak kijavításra. Ám Sándor már nem akarta tovább halasztatni az ügyet, ezért megkérte, hogy az oklevéladó rögtön mondjon ítéletet. Továbbá a tanúállítás 15. napján Sándor a mondott servienseit nem állította az oklevéladó színe elé, holott Tjamás] volt országbíró és Miklós vajda, az oklevéladó urának a kiadványában (in litteris domini nostri Nicolai woywodé) az olvasható, hogy állítsák őket az országbíró színe elé. Ezért az oklevéladó az országbárókkal egyetemben a mondott párbaj kezdete előtt el fogja rendeli Sándornak, hogy a nevezett ser- vienseket állítsa a színük elé, ám Sándor tagadta, hogy azok akár akkor, akár jelenleg nála lettek volna. D. Bude, fer. quarta prox, post fest. nativitatis b. virginis. Eredeti DL 72981. (Darvas család 4.) Kiadása: HO VII. 237-238.; HOkl 140-141. Fordítása: Levéltárak-Kincstárak 193-194. А HO VII. 237.4. sor: Lesen helyett Leseu; Карой helyett Корой; 12. sor: üdém helyett idem; 16. sor nec ne helyett nec ne, et; 238. old. 2. sor: recussavit helyett recusavit; 10. sor: pugnandi helyett pugilem; 16. sor: negotio helyett in negotio; 22 sor: submittere helyett submittens; 29. sor: quid helyett id. HOkl 140. 6. sor: Vaciensi helyet Waciensi; 7. sor: idem helyett üdém; 141. old. 2. sor: nec ne helyett nec ne, et; 4. sor: suis uccumbere helyett sui succumbere; 12. sor: quod helyett qui; 23. sor: ulteriorem helyett ulterius; 27. sor: factam productionem helyett facta productione; 28. sor: litem helyett licet; 34. sor: cum helyett tamen. A kiadó alországbírói tisztségét elárulja, hogy Miklós országbírót kétszer is az ő urának nevezte (litterarum comitis Nicolai domini nostri iudicis curie domini regis; in litteris domini nostri Nicolai woywodé). A perben hivatkozik Tamás volt országbíró oklevelére is (in litteris comitis Th. condam iudicis curie domini regis), aki előtt a felek megkezdték a pert, illetve az azt átvevő Miklóst először országbírónak, másodjára vajdának címezte. Ezek alapján az oklevél kelte csak 1275 lehet, amelyik év júniusában Hontpázmány nb. Tamás országbírót Geregye nb. Miklós, korábbi erdélyi vajda váltotta (ld. Zsoldos: Archontológia 33., 39.; HH 154-155., 196. sz.). Hogy pontosan hogy hívták ezt az alországbírót, nem tudjuk. 63: [1275.] okt. 13., Fehérvár mellett - Geregye nb. Pál fia Miklós országbíró A bozóki apát együtt az egyház patrónusával: Lampert fia Péterrel - akinek a nevében zsemberi Halad jelent meg - köteles a személyesen is jelenlévő csa- lomjai Pázmány ellenében döntő választ adni Apáti föld ügyében, és időközben nyéki Dénes királyi ember a sági konvent tanúságának a jelenlétében - akiket ugyanezen Pázmány a hadoszlás 22. napján vezet a földre - be fogja mutatni a konvent oklevelét, hogy Pázmány tilalmazza a földet a saját jogán. Ezen kívül az apát még a perkezdet előtt fizessen bírságot, mert amikor Pázmány a jogrend szerint meg akarta járni a föld határait, az apát a határjárásra [nem jött el], miként a sági konvent leveléből ez kiderül.
