Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Előszó, köszönetnyilvánítás
8 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek tartalmazó könyvem függelékében,4 de néhány Árpád-korra eső DPM nádori kiadványként való azonosítása itt látható először.5 A munka készültekor több helyről is komoly segítséget kaptam. A legnagyobb és legönzetlenebb segítséget Hegyi Gézától. Kiderült ugyanis, hogy velem nagyjából egy időben ő is elkezdett foglalkozni ezzel az oklevéltípussal. Az ő figyelme az erdélyi oklevelek oldaláról terelődött ide: Marosvásárhely első említését egy keltezetlen, de általa 1291-re tett DPM-ban találta meg.6 Ennek kapcsán több figyelemre méltó megállapítást is tett a műfajjal kapcsolatban, miután ő maga is elkezdte kigyűjteni és röviden azonosítani ezeket az okleveleket, hozzám hasonlóan egy Excel-táblázatban. Nem tudtunk egymás munkájáról, de amikor én egy alkalommal egy lábjegyzetben jeleztem, hogy szándékomban áll az összes DPM-diplomát feldolgozni,7 akkor megkeresett, és nem csak átengedte a témát, hanem az addigi anyaggyűjtését is önzetlen módon a rendelkezésemre bocsátotta. Bár kettőnk táblázatában sok volt az átfedés (amely így meg is erősítette egy-egy azonosítás helyességét), több olyan ötletet is kaptam a munkájából, ami nekem nem jutott eszembe. Ezeket igyekeztem is feltüntetni a regeszták utáni kommentárban: ha Hegyi Géza érvelésére úgy hivatkozók, hogy nem áll mögötte szakirodalmi rövidítés, akkor minden esetben az itteni táblázatos munkájára történik utalás. Az oklevelek azonosításában kulcsszerepe volt a hátoldalra nyomott pecsétnek, vagy csak a pecsétfolt alakjának, méretének, amellyel sok számba jöhető kiadót ki lehetett zárni, vagy éppen be lehetett azonosítani. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött eredeti oklevelek esetében az interneten is elérhető DL-DF 5.1-es adatbázis8 volt segítségemre, amely nélkül egy ilyen munkát biztosan nem lehetett volna elkészíteni, hiszen egy olyan kutatási kérelem, amely több száz eredeti oklevél kézbevételét célozza, erősen próbára tette volna a legengedékenyebb levéltáros jóindulatát is. Több megnézendő oklevelet azonban más magyarországi, vagy külföldi levéltárak őriznek. Itt mondanék köszönetét a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárának és Nagy Editnek, amiért szó nélkül lehetővé tették az ott őrzött Árpád-kori oklevelekhez való hozzáférést. A belföldi közgyűjtemények közül köszönettel tartozom a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtárának és Kovács Teofilnak, illetve a Heves Megyei Levéltárnak és Kárbin Ákosnak, amiért lemérték és rendelkezésemre bocsátották a kért okleveleken látható pecsétfoltok méreteit. A határon túl őrzött oklevelek esetében mindenek előtt köszönetét 4 Szőcs: Nádori intézmény, Függelék 1., 8-21. sz. 5 Biztosan nádori kibocsátó: 50., 113., 299., 301., 310. sz. Feltételezhetően nádori oklevél: 55-56., 61., 70. sz. Ezek egyike sem található meg sem a nádori oklevéltárban, sem a kiegészítésben. 6 Hegyi: Marosvásárhely első említése. Itt a 130. sz. 7 Szőcs: Nádori intézmény 100.454. jz. 8 Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Internetes kiadás (DL-DF 5.1) 2009. (http://mol.arcanum.hu/dldf). Ez a rendszer a könyv írásakor már korlátozottan működött, újabban az okleveles anyag a Hungaricana-adatbázi- sok keretén belül érhető el digitálisan:http://archives.hungaricana.hu/hu/charters/
