Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 71 ben - akinek a nevében Eliud fia Miklós jelent meg - hacsak addig meg nem egyeznek. D. Bude sexto die oct. omnium sanctorum. Eredeti DL 86767. (Teleki család, gyömrői 23. 2. 23.) Kiadása: Urk Burg II. 47. Regesztája: Iványi: Teleki cs. 75.13. sz. A kiadásban 1. sor.: residende exerdtus helyett residentie presentis exerdtus; 5. sor: respondere után kimaradt: si medio tempore non potuerint concordare. Osi nb. Herbort aug. 31-én feldúlta Óvári Konrád Patfalva nevű faluját, amiért Konrád László országbíróhoz fordult panasszal, bár már korábban is per folyt közöttük (Urk Burg II. 43-44.). így ezen oklevél kiadóját is leginkább Lászlóban kereshetjük, és a kiadási év 1273, mert tudomásunk szerint csak ekkor viselte az országbírói titulust (Zsoldos: Archontológia 32.). Az itt említett 1273. évi őszi hadjárat az a magyar válaszcsapás lehet, amelyet a nyáron az országba betörő II. Ottokár cseh király ellen indítottak (Pauler: Magyar nemzet története II. 313-314.). Ld. még az 51. sz. reg. 53: [1271-1274 (1273?)], Buda - budai alnádor? alországbíró? Azt a pert, amit a maguk és nemzetségük nevében megjelenő Kristóf és fivére: Péter, péteri (de Petwry) nemesek folytattak a Szűz Mária-szigeti apácák (sorores) nevében megjelenő István officiális ellenében Oszlár (Vzlar) föld miatt a hadoszlás 22. napján, az oklevéladó Szent György 15. napjára [máj. 8.] halasztotta, hogy a pert akkor a király és bárói ítélkezése döntse el. A felek ugyanis bemutatták okleveleiket, ám azokat megtekintve az oklevéladó egyedül nem tudott dönteni, így azt parancsolta nekik, hogy a mondott terminuson a királynak és báróinak mutassák be ezen okleveleket. D. Bude, quinto die post vicesimum secundum diem residentie exercitus. Eredeti DL 603. (MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, VBuda 31. 7.) Kiadása: ÁÚO XII. 676.; BTOEI. 81. Regesztája: Bakács: Pest m. 94. sz. A két kiadás közül Gárdonyi Albert okmánytára (BTOE) a helyesebb, annyi változtatással, hogy 7. sor: iudicum helyett iudicii. Oszlár ügyében még IV. Béla 1259. évi adományával kezdődött az ellentét, amikor többek között ezt a földet is az épülő margitszigeti domonkos apácakolostornak adta adományul, és ezt István ifjabb király is megerősítette 1264-ben (RA 1225., 1826. sz.). A föld tulajdonosai már korábban is pereltek Balog nb. Benedek, az ifjabb király nádora és udvarispánja előtt az 1260-as évek végén, aki - szintén nem akarván egyedül dönteni - István elé utalta a kérdést (ÁÚO VIII. 276.). Gárdonyi Albert és Bakács István egyaránt 1264 körűire tették ezen DPM keltét. Az 1262-1270 között fennálló országfelosztás idején Pest megyében az ifjabb király volt illetékes, és, mint láttuk is, ezekben az időkben ő vagy bírái foglalkoztak az üggyel. Ám ezen oklevél (ó)budai kelethelye, vagyis egy nyugat-magyarországi bíró kelet-magyarországi illetékessége azt sugallja, hogy ezt a DPM-t már az országegyesítés után, legkorábban 1271-ben állították ki (hiszen az oklevél kiadásának időpontjában már megtörtént az országegyesítés, amely hivatalosan IV. Béla halála, 1270. május 3. után valósult meg, és ha itt május 8-ra halaszt, akkor biztosan nem járhatunk 1270-ben.). A per felújítását ekkor talán az váltotta ki, hogy Erzsébet, a szigeti apácák procurátora még 1270-ben megerősítette V. István előtt a monostornak szánt adományokat, így átíratta István ifjabb király 1264. évi megerősítését is (RA 1971. sz.). A per végül 1274-ben zárult le, amikor a felek megosztoztak a földön a váci káptalan színe előtt (ÁÚO IV. 46-48.). Az oklevél keltét így 1271-1274 közé tehetjük. Hogy ezen belül pontosan mikor volt az
