Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
64 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek alnádorának, Pósának az oklevele tartalmazza (quorum nomina in litteris Pouse comitis vicepalatini nostri continentur - Zichy I. 79.; 44. sz. reg.). Mivel ott egyértelműen erre az oklevélre utaltak, ezért az itteni DPM kiadója Pósa alnádor, és kibocsátási éve megegyezik az oklevelét említő DPM kiadási évével. Ez utóbbira Id. a 44. sz. reg. kommentárját. Karácsonyi János augusztus 25-re keltezte a levelet (HH 152.192. sz.), ám a „quinto die" 24-ét jelenti. 44: [1270.] szept. 14-15., Pápa -Mojs nádor és soproni ispán Berki (de Berky) Chom fia István comes Kisasszony [szept. 8.] utáni csütörtökön megjelenvén 4 napon át várakozott az oklevéladó színe előtt Miklós fia Tamás, serviensei és jobbágyai ellenében, akiknek a neveit az oklevéladó alnádorának (vicepalatini nostri): Pósának az oklevele [43. sz. reg.] tartalmazza, akik nem jöttek és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat kimenteni. D. in Papa in [- -] exaltationis sancte Crucis. Eredeti DL 82896. (Zichy család, zsélyi 218. B. 10.) Kiadása: Zichy I. 79. Regesztája: RP 179. sz. A kibocsátó biztosan nádor volt, hiszen „vicepalatinus noster"-t említ. Ezen kívül az oklevél kiadója azonos azzal a személlyel, aki egy másik, év nélküli, Pápán kelt oklevelet adott ki ugyancsak „in crastino exaltationis sancte Crucis" (szept. 15.) berki Csőm fia István érdekében (RP 178. sz.), már csak a provenienciájuk (Zichy-levéltár) és azonos paleográfiájuk miatt is. Az az oklevél intitulált, de vízfoltos, és a kérdéses név pont nem látszik, csak annyi vehető ki, hogy „... [comes] Supruniensis, iudex Cumanorum". Ez utóbbi titulus is a nádorokra volt jellemző, és 1270-től tették ki (Szőcs: Nádori intézmény 194-195.). Az oklevél kiadója tehát egy olyan nádor, aki 1270 után viselte tisztségét és soproni ispán is volt egyben. Berki Csőm fia István életideje, kronológiai és archontológiai adatok alapján az 1270-1271. évek (Mojs nádor), az 1275. év (Csák nb. Máté fia Péter nádor) és az 1276. év (Héder nb. Henrik fia Miklós nádor) jöhet csak szóba (részletes indoklással és forráshivatkozással ld. az RP 179. sz. reg. kommentárját, ahol ennél tovább nem is lett leszűkítve a kör). Az intitulált, de vízfoltos oklevél hátulján egy kb. 45 mm-es körpecsét foltja található, amely a három szóba jöhető nádor közül egyedül Mojs sigillumának méretével egyezik (ld. DL 40105., vö. DL 801.). Csák nb. Péter pajzs alakú pecsétet használt (DL 69195.), Héder nb. Miklós tipáriuma pedig jóval nagyobb volt (DL 25046., DF 283094.). A kiadót így biztosan azonosíthatjuk Mojs nádorral. Mivel Mojs 1271. szept. 18-án a Tolna megyei Kurdon tartózkodott (RP 157. sz. reg. és kommentárja, vö. 50. sz. reg. komm.), és nem valószínű, hogy 15-én (amikor az intitulált, vízfoltos oklevelét kiadta) még a 170 km-re lévő Pápán lett volna, ezért azon oklevél és ezen DPM kiadási éve is inkább 1270. A napi kelethez tegyük hozzá: nem világos, hogy az itteni dátumformulában a szakadás helyén mi áll: ugyanúgy „crastino", mint a vízfoltos oklevélben, vagy „die", és akkor nem szept. 15., hanem szept. 14. ezen oklevél kiadási napja. Bár magunk részéről ugyanúgy a „crastino"-t tartjuk valószínűbbnek, a „die" sem zárható ki biztosan. Az ügyhöz ld. még Pósa alnádor hivatkozott oklevelét: 43. sz. reg. 45: [1270.] okt. 17, Esztergom - Gergely esztergomi prépost, Bálint esztergomi éneklőkanonok és Karácsony barsi főesperes? Csalomjai (de Chalamia) Pázmány és Mihály megkérte horváti Utosk fia Mihály mestert, hogy nyilatkozzon: meg akarja-e tartani a köztük Szelény föld ügyé-
