Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
62 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 41: [1270.] jún. 2., Esztergom - V. István Ebed fiai: Kemény, Rénold és Ják, Izsép fia Izsép, Orbán fia Kenéz és andi (de Ond) Gergely fia Gergely a maguk és rokonuk: Márton nevében megjelentek az oklevéladó színe előtt és bemutatták annak a hat bírónak az oklevelét, akiket még az oklevéladó és a megboldogult atyja [IV. Béla] delegált (litteras sex iudi- cum olim ex parte nostra et domini regis karissimi patris nostri felicis memorie deputatorum) [ld. Urk Burg I. 281., 414. sz.], illetve [IV. Béla] privilégiumát (privilegium eiusdem karissimi patris nostri) [RA 1532. sz.], és azt kérték, hogy az oklevelekben foglaltak szerint szolgáltassanak nekik igazságot Panyit comes kapcsán úgy az ott említett birtokok, mind andi Gergely és fia: And, illetve az Ebedfiak rokona: Ivánka halála ügyében, akiket Panyit és fia: Jakab ölt meg, fegyveresen rátörve a házukra. Ezzel szemben a maga és fia nevében megjelenő Panyit azt állította, hogy ő nem köteles megjelenni ez ügyben, mivel a mondott okiratokat Ebed fiai és társai rosszindulatból és hamisan eszközölték ki ellene, a távollétében. Gergelyt és a két másik embert pedig mint tolvajokat és latrokat ölték meg, akik közúton rájuk akartak támadni, és a vétkeiket ugyancsak az ő és fia távollétében vizsgálták ki. Az oklevéladó a báróival egyetértésben úgy ítélt, hogy a felek állítsanak jó bajvívókat, akik Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] az oklevéladó színe előtt lovon és fegyverben az ország szokásjoga szerint csapjanak össze. Ezen kívül a bemutatott oklevelekben szereplő birtokokat a fehérvári káptalan védelme és oltalma alá helyezzék egészen a párbajig, nehogy a felek birtokba vegyék azokat. D. in Strigonii in crast. Pentecostes. Eredeti DL 40086. (Múz. törzsanyag) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 75-76.; ÁÚO X. 465-466.; Urk Burg I. 368-369. Regesztája: RA 1927. sz. Az oklevél szövegét Kubinyi kiadása és az Urk Burg közli hibátlanul. A kibocsátóra számtalan jel utal (pl. IV. Béla apjaként való emlegetése, a baronibus nostris megfogalmazás, az itt bemutatott oklevelek, amelyekben megnevezték Istvánt, akkor még ifjabb királyt). Az oklevél keltére Id. HH 164-165. 246. sz. A persorozatra ld. Kubinyi: Pótlék 11-12.; Karácsonyi: Magyar nemzetségek 571- 572.; ill. a 25. sz. reg. 42: [1270.] aug. 5., Zólyom - V. István Bébi (de Beeb) Péter fia Miklós és ugyanonnan való György, János és László az oklevéladó színe előtt bevallják, hogy abban a perben, amelyet Miklós indított György és társai ellen birtokfelosztás ügyében, fogott bírák, ti. Miklós részéről káti (de Kati) Martonos bán és Booth fia Endre, ill. Györgyék részéről Gvrhes János, Jordan comes és bogyoszlói (de Boguzlo) Simon közbenjárásával egyezségre jutottak. A három vitatott birtok, ti. Petk, Esi és Tpruna egyik fele minden haszonvételével és az ott lakó jobbágyok házaival együtt Miklóst illeti, a másik fele pedig Györgyöt, továbbá az ő Guga nevű fivérének özvegyét, ill. a mondott Lászlót és Jánost. A felosztás Szent István 15. napján [szept. 3.] történ-
