Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
56 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek A kiadásban 1. sor: Ladislaus, Dei gratia, Rex Hungáriáé, etc. törlendő; 2. sor: memorie helyett memoria; 2-3. sor: (de Chalomia) törlendő; 5. sor: Sceleu helyett Seelen; 8. sor: genero tradere helyett genero suo tradere; 9. sor: super quo Paznanus helyett super qua predictus Paznanus. A kibocsátó személyét az átírás IV. Lászlóval azonosította, a következő bevezetővel: „littere utputa sine titulo et anno emanate sigillo olym domini Ladislai regis Vngarie maiori, ut id sculptura eiusdem demonstrabat". Karácsonyi János, Szabó Károly alapján 1274-ben határozta meg az oklevél kiadási évét (HH 144-145.150. sz.). Borsa Iván ennek ellenére IV. Béla 1269. évi oklevelének tartotta, a kelethely és az ügymenetet tárgyaló többi oklevél időrendje alapján, Id. RA 2527. sz. kommentárját (a rövid szövegű, ezért bizonyára apró oklevél hátuljára nyomott pecsét töredékét tévesen azonosíthatták). Pázmány az esztergomi káptalan előtt is megtette a tiltást 1268. dec. 13-án (DL 69193.). Ebben a káptalani oklevélben Pázmány még azt állította, hogy Mihály „idegeneknek" akarja eladni (vendere hominibus extraneis) a földet, és azt tilalmazta. Itt pedig azt mondta, hogy a vejének a leányával együtt akarta átadni (tradere). Mihály itt már másképpen akart megszabadulni a problémás, tilalmak övezte földtől, valószínű tehát, hogy ez a DPM az 1268. dec-i káptalani oklevél után kelt, ami megerősíti Borsa 1269. évi datálását. Ugyancsak IV. Béla idejére mutat, hogy V. István 1270-ben említette IV. Béla oklevelét, amely szerint Mihály végül a király előtt fiává fogadta vejét, és úgy adta át neki Szelény földet, amit Béla is jóváhagyott (HO 1.44., vö. RA 1692. sz.). Erre azért lehetett szükség, mert az itteni DPM-ban Pázmány még tilalmazni tudta az átadást - tehát ezt az oklevelet mindenképpen Béla idején adták ki. Mivel a kiadó megígéri, hogy nem ad privilégiumot a föld ügyében (ami királyi jog), ezért a kibocsátó mindenképpen IV. Béla király. Ld. még a 40. és 45. sz. reg. 35: 1269. dec. 8., Sáros - Lampert egri püspök Demeter fia Ronald (Ronnoldus) a feleségének, vagyis szalonnái (de Zolovna) Miklós leányának a hitbére miatt (super dote) pert indított az oklevéladó színe előtt bárcai (de Barcha) János fia Illés ellen, végül fogott bírák közbenjárására a következőképpen egyeztek ki. A következő hamvazószerdán [1270. febr. 26.] Illés 15 márkát fizet az [egri] káptalan előtt (coram discretis et honestis viris capitulo ecclesie nostre) a felesége nevében fellépő Rónáidnak, és ha ezt elmulasztaná, akkor a kétszeresét. A poroszlónak és a bírónak szintén Illés tartozik elégtételt adni. D. in villa Sarus in concepcione b. virg. Marie, a. D. 1269. Eredeti fényképe: DL 83129. (Bárczai család 9.1.) Kiadása: ÁUO VIII. 253. Regesztája: Szentszéki regeszták 409. sz. A kiadás (ÁUO VIII. 253.) 3. sorában traxit helyett traxerit. A kibocsátó személyét a másodlagos nyomok mellett az egri káptalan (amelyet a kibocsátó itt capitulum ecclesie nostre megnevezéssel illetett) oklevele azonosítja, amely szerint a felek az elrendelt kifizetést iuxta continentiam memorialium litterarum venerabilis patris domini nostri L. Dei gratia episcopi Agriensis hajtották végre (DL 84214.). 36: [1250-1260-as évek, márc. körül] - ? Amikor Sebestyén, Árpád és Moch böjtközép nyolcadán 50 napra börtönbe készült menni Feirche ellenében az apja megölése miatt, Feirche könyörületből elhalasztotta az oklevéladó színe előtti határnapot Szent György nyolcadára [máj. 1.].
