Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 47 határos, amelytől földhatárjelek választják el. A hetedrészt Szent István nyolcadának negyednapján [aug. 30.] adják át Ebed fiainak, a következő döntőbírák felügyelete alatt. Ebed fiainak részéről Des, Endere fia András, Stephand [!] fia Miklós és hermáni (de Herman) Herman; Trisztánék részéről Lőrinc fia János, Miksa fia Péter, Mod fia Tamás és Obulgan fia Sándor, a vasvári káptalan tanúságával és ládi Balázs (Balas de Lad) felügyeletével, aki ennek az ügynek a poroszlója. A megegyezést be nem tartó fél hat márkát fizessen. Továbbá ha a felek a kitűzött határnapon valamilyen országos ügy miatt (propter aliqua negotia regni) nem tudják elrendezni a fentieket, akkor Szent Mihály 22. napján [okt. 20.] megtehetik mindezt, és Mindenszentek 15. napján [nov. 15.] jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt, beszámolni a történtekről. D. in Lipche sext. fér. post cjuind. s. lohannis Bapt. Eredeti 1) DL 47745. (Múz. törzsanyag, Jankovich); 2) DL 39252. (Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok) Kiadása: CD VII/2. 219-221. (1. alapján) (hibáit javítja: Kubinyi: ÁkO 67-68.); Luczenbacher: Okleveles toldalék 308-310. (2. alapján); CD VII/5. 386-388. (Luczenbacher után); ÁÚO X. 449- 450. (1. alapján); Jandrisevits: Urkunden 1. 100.; Urk Burg I. 332-333. (1. alapján) Regesztája: Kubinyi: ÁkO 67. (1. alapján); RA 1526. sz. (2. alapján) Az oklevél szövegét (az 1. sz. szöveghagyomány alapján) az Urk Burg adja vissza hibátlanul. Ehhez képest a 2. sz. szöveghagyomány csak apró, nem tartalmi jellegű részekben tér el: Rebchem helyett Rebcham; comite Martino helyett Martino comite; cedebat helyett cedebant; iidem nobiles helyett prefati nobiles; Obulgani helyett Obulgan; pristaldus extitit huius cause helyett pristaldus extitit huius rei; dicimus etiam helyett addicimus etiam; quindenas sancti Johannis Baptiste helyett quindenas Johannis Baptiste. A két oklevél a különböző feleké lehetett. A kibocsátót már Kubinyi Ferenc is IV. Bélával azonosította, ahogy Szentpétery Imre is, az oklevél írása és a pecsét(folt) mérete alapján. Kelethelye és a napi keltezés alapján a szakirodalom 1267-re tette az oklevelet, amikor július hónapban IV. Béla Lipcsében és Zólyomban tartózkodott (Id. RA 1523-1530. sz.; HH 130- 131., 84. sz. és 162-163., 242. sz.). A keltezésre ld. még: HH 130-131., 84. sz. és 162-163., 242. sz. Ez az év azonban nem lehet jó. A kiadvány egyértelmű előzménye ugyanis a vasvári káptalan évet nem tartalmazó jún. 18-i oklevele, amelyben egy bizonyos S. alországbírónak jelentik (S. viceiudici curie domini regis), hogy parancsára tanúságukat adták ládonyi Balázs királyi ember mellé, és Ják nb. Trisztánnal és más Ják nembeliekkel kivonultak azon földekre, amelyen Ebed fiai birtokosztályt kértek a maguk számára, és ellentmondás nélkül megjárták a határait (Urk Burg III. 267-268.). 1267 nyarán viszont nem S-betűvel kezdődött az alországbíró neve, akkor Mika viselte a tisztséget, ellenben 1261-1266 között két S-betűs alországbíró is hivatalban volt, Simon és Sebestyén (Zsoldos: Archontológia 31.). Ezen belül 1265 és 1266 kapcsán bizonyítható ill. erősen valószínűsíthető, hogy a királyi udvar és maga a király is Lipcse környékén tartózkodott. 1265. júl. 29-én IV. Béla Lipcsén keltezett oklevelet (RA 1450. sz.). 1266 nyarán szintén itt volt a királyi udvar: IV. Béla 1266. jún. 27-én a szintén Zólyom vármegyei Turócon tartózkodott (RA 1488. sz.), amely kb. 50 km-re található Lipcsétől. Mivel a jelen oklevél keltét mindenképpen olyan évre kell tennünk, amikor S-sziglával jelölt alországbíró volt hivatalban, ezért 1265-1266-ra keltezhetjük. Az oklevéllel vö. a következő, 21. sz. regesztát.
