Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)

Regeszták

322 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek megtalálható ugyanezen jelzet alatt, amely DPM-stílusban lett kiállítva. Ez nem „igazi" damus pro memoria-oklevél, hiszen csak a belső hivatali ügyintézést segítő, nem jogbiztosító erejű iratnak szánták. 362: [1340-1350-es évek] - Benedek fehérvári esperes Az oklevéladó tudatja, hogy korábbi levele értelmében ... napon megjelent szí­ne előtt Miklós szentgyörgyi ([de Senging]) pap és szentgyörgyi János a volt felesége: Ágota ellenében, és Ágota a volt férjét perbe idézve azt állította, hogy a rokonai segítségével a nemzőszerveire (suo membro genitali) gyógyírt talált (medicamentum invenisset), a nászi ágyra alkalmas lévén (thoro maritali se habi­lem) isteni szerencsével fiakat és lányokat tud szülni. Az oklevéladó ezért el­rendelte, hogy ... napon négy idősebb asszony, miként korábban is, vizsgálja meg Ágotát. Átírta: Tapolcai Bertalan formulásgyűjteménye - Admont (Ausztria), Benediktinerstift, Cod. 800. Kiadása: Fejérpataky: Oklevél-formulák 52. A formula egy hosszabb válási ügy egy állomásához tartozik, amely Benedek fehérvári esperes színe előtt zajlott, innen állapítható meg a kiadó. Az oklevelekben valódinak tűnő nevek szerepelnek, de a keltezés valamennyiről hiányzik, és a szövegben megjelölt határnapokat sem írták be sehova. Miklós pap és János faluja csak az első oklevélben szerepel egy alkalommal: egy bizonyos „Senging". Ilyen nevű település nem volt a veszprémi egyházmegye területén, és az oklevelek másolási hibákkal terheltek, ezért valószínű, hogy *Sengirg, vagyis Szentgyörgy településről van szó. Mivel az ügyben a fehérvári esperes intézkedett, ezért a települést legvalószínűbben Fejér megye területén kell keresni, és talán nem a másként Szántó nevű Szentgyörgyről van szó, hanem a mai Mezőszentgyörgyről, amely Veszprém és Fejér megyék határán feküdt (ÁMTFII. 438-439.; Csánki III. 347). A másolási hibák miatt nem lehetetlen, hogy valódi oklevelek voltak a minták, de ez nem is bizonyítható. Mivel Benedek esperes és Miklós szentgyörgyi pap egy másik házassági ügye 1347-1356 közé keltezhető (Fejérpataky: Oklevél­formulák 64-65., vö. Engel: Archontológia 70., 77.), ezért ezt a pert is az 1340-1350-es évekre tehetjük - már amennyiben valóban létező ügyről volt szó. [1343-1370.] márc. 24. A DL-DF 5.1. nyilvántartás „damus pro memoria"-oklevélként regisztrálta azt a DL 47955. jelzetű nyugtát („Notatio, quod..."), amelyet Jakab pozsonyi bíró számára állítottak ki. Bár a rövid papíroklevél kiadója tényleg nem nevezte meg magát, a nyugtát mégsem sorolhatjuk a klasszikus DPM-oklevelek közé. A feljegyzést Jakab pozsonyi bírói volta keltezi a jelzett évszámok közé (vö.: Házi: Pozsony megye 25-29.; azonban 1352-1356 között nem Jakabnak hívták a bírót). 363: 1381. aug. 15., Kisvárda - Miklós borsovai főesperes? Péter kaszonyi (de Cazunh) alesperes a saját nyelvén tanúsította Miklós mester borsovai (de Bursua) főesperes színe előtt, hogy Domonkos mester kisvárdai (de Kyszvarada) nemesnek tartozik 3 forinttal és 18 garassal, és vállalta, hogy a jelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom