Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 311 Eredeti DL 47794. (Múz. törzsanyag, Véghely) Kiadása: Magyar-Zsidó Oklevéltár V/l. 12-13.; Urk Burg II. 300-301. A két kiadás közül a Magyar-Zsidó Oklevéltár a pontosabb, ám 13. old. 4. sor.: domino helyett duó. A burgenlandi okmánytár 1296-ra keltezte az oklevelet, mert a kelethelyet összefüggésbe hozta III. András ez évi kőszegi hadjáratával, megjegyezve még, hogy a Severedus (Szigfrid) név ritka volta miatt az itteni László azonos azzal a Severedus fia Lászlóval, aki a vasvári káptalan egy 1293. évi kiadványában (ld. Urk Burg II. 288.) bukkan fel. III. Andrásnak a Kőszegi-família ellen indított hadjárata, amely végül a nemzetségi vár bevételével végződött, 1296 kora őszén volt, és maga András is több levelet keltezett a vár alatt szeptember második felében (RA 4079-4080., 4084-4085. sz.). A hadoszlás ekkortájt történhetett, mert a király okt. 25-én már Budán volt (RA 4089. sz.). Ez ugyan nem zárja ki, hogy valamelyik, a seregben tartózkodó bárója még a vár(os) környékén maradva bíráskodjon, de - véleményünk szerint - pusztán a hadjárat szeptemberi kronológiája nem kapcsolja magától értetődően az 1296-os évhez ezt a kőszegi kelethelyű október közepi oklevelet. Már csak azért sem, mert az okt. 13-i párbajt a felek ugyanezen oklevélkibocsátó rendelkezése szerint vívták volna, tehát az itteni oklevéladó már minimum egy hónappal ezelőtt elkezdte tárgyalni ezt a nyugat-magyarországi pert, amely szintén nem amellett szól, hogy itt egy, a hadjárat miatt itt tartózkodó és a hadoszlás után bíráskodó báróról lenne szó. Bár az itt alperes László 1293. évi oklevélben való felbukkanását elfogadhatónak tartjuk (tegyük hozzá: egy másik, szintén 1293. évi kiadványban is találkozunk vele, ld. Urk Burg II. 291.), ez nem zár ki egy esetlegesen későbbi keltezést sem. Különösen úgy, hogy László még 1328-ban, sőt, 1342-ben is élt (AOkl XII. 293. sz.; AOkl XXVI. 614. sz.). Bándi Zsuzsanna 1302-1306 közé tette az oklevelet és Kőszegi János kiadványaként azonosította az oklevél hátulján lévő pecsét viaszmaradványai alapján, amely, mint fogalmaz, „minket [ti. a szerzőt] a Kőszegiek pecsétjére emlékeztetett. Némileg kivehető a sisakos férfi fejének nyoma, megmaradt vállának kis darabja és a pajzs cölöpjének kezdete." Ezen kívül az írásképet az összehasonlításakor a Kőszegi-famíliából János, és unokája, Miklós szolgálatában álló jegyzők okleveleivel találta leginkább egyezőnek, így Bándi szerint „a legvalószínűbb, hogy Kőszegi János nádor kiadványa, s az ő harmadik nádorsága idején 1302- 1308-ban keletkezett." (Bándi: Körmend a középkorban 29.) A hátoldalon lévő viaszmaradványok egy kb. 54 mm-es körpecsétre utalnak, viszont ez biztosan nem egyezik meg Héder nb. János (Iván) 64-65 mm-es pecsétjével (pl. DL 86499., 91130., 93881.). A Kőszegi-famílián belül azonban megfeleltethető egyrészt Héder nb. Henrik fia Henrik (ld. DL 76190.), illetve Héder nb. Kőszegi András pecsétméretével is (ld. a 323. és 347. sz. reg. kommentárját). A nemzetség mindkét tagja keltezett Kőszegen oklevelet a 14. sz. első felében (Henrikre Id. AOkl 1.654. sz.; Andrásra AOkl VI. 206., 555. sz.), ám Henrik nem a Vas megyei, hanem a Baranya megyei Kőszegen, amely szlavóniai terjeszkedési irányához és a bánsággal párhuzamosan bírt megyék vonzáskörzetéhez tartozott (Zsoldos: Henrik-fiak 658.). Mivel itt körmendi polgárokról és Vas megyei alperesről esik szó, egészen biztosan a Vas megyei Kőszeggel azonosítható a kelethely, amely viszont Kőszegi János (Iván) ágán öröklődött tovább, és unokái, Miklós, majd András kezén bukkant fel a vár (Zsoldos: Henrik-fiak 654.). András forrásszerűen 1321-1322 között keltezett ott (AOkl VI. 206., 555. sz.). Egy 1323 nyarán kelt oklevél szerint pedig I. Károly megbízásából kiostromolták őt a várból, amely ostromot Engel Pál az 1319-es András elleni hadjárattal azonosította, míg Kristó Gyula szerint az itt említett várvívás ideje bizonytalan (Engel: Az ország újraegyesítése 126.; Kristó: Károly harcai a tartományurak ellen 339.; vö. AOkl VII. 290. sz.). Az ostromra talán még 1320 előtt került sor, mivel az oklevélben az adományt elnyerő Köcski Sándornak három érdemét is felsorolták, és a vár ostromát az elsőként említett macsói hadjárat és az 1322. szeptemberi mühldorfi csata közé keltezhetjük (a macsói hadjárat időpontja sajnos ismételten bizonytalan, Engel 1317-re helyezte, Kristó szerint megengedhető és valószínűbb az 1314-es év, ld. Engel: Az ország újraegyesítése 115. 123. jz.; Kristó: Károly harcai a tartományurak ellen 311. A mühldorfi csatára, és benne Köcski részvételére ld. Skorka: Csökkentett vámtarifájú út 452-453.). Tehát 1320-tól András már ismételten zavartalanul birtokolta Kőszeget, egészen 1324-ben bekövetkezett haláláig (Engel: Genealógia, Héder nem 4. tábla: Kőszegi és Rohonci). Maga András 1311-ben lépett színre (ld. uo.), így, ha a kibocsátót vele azonosíthatjuk, akkor a jelen oklevél keltét 1311-1324 közé tehetjük,
