Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
310 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Eredeti DL 47775. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 178-179. (vö. Kubinyi: Pótlék 11.); ÁÚO X. 468.; Urk Burg II. 336. A három kiadás közül Kubinyi: ÁkO és az Urk Burg kiadása áll legközelebb az eredetihez, annyi változtatással, hogy ÁkO 178. 6. sor \fratruum helyett fratrum; ill. Urk Burg II. 336.9. sor: capitulum helyett: capitulo. Karácsonyi János az oklevél keltét 1300-1306 közé tette, mivel a „benne előforduló személyek a XIV. század elején voltak önállók", és Héder nb. (Kőszegi) János kiadványának tekintette a kelethely miatt (HH164-165.247. sz.). Karácsonyi mindenképpen jól ismerte fel, hogy az oklevélben a Ják nemzetség 13. század végén és 14. század első felében felbukkanó tagjai szerepelnek (vö.: Engel: Genealógia, Ják nem 2. Rába-balparti főág 2. tábla: Ebed ága). Az alperes Ják-fiak (István, Mike, Péter és Ják) saját jogú fellépésének emlegetéséből következik, hogy apjuk ekkor már nem élt. Maga Ják 1294-ben jelenik meg utoljára datálható oklevélben, míg a fiúk saját jogon 1302-ben először (HO IV. 87-88.; AOkl I. 299. sz.). így a genealógia alapján a terminus post quem 1294-re tehető. A terminus ante quem sokkal nehezebben megállapítható, és elvileg - az itteni személyek utolsó felbukkanása alapján - az 1330-as évekig kitolható. A kelethely felől közelítve szűkíti a kört, hogy Sárvárott ebben az időszakban Héder nb. Kőszegi János, majd az 1310-es évektől az unokái: Héder nb. Kőszegi Miklós és András ispánok tartottak törvényszéket 1324-ig (egészen pontosan 1311-1317 és 1321-1324 között, ld. Engel: Archontológia 225.; vö. Engel: Genealógia, Héder nem 4. tábla: Kőszegi és Rohonci; ill. Érszegi: Sárvár 85-86.; Kőszegi Miklósra ld. a 317. sz. reg.) - az oklevél kelte tehát ebben az időkörben mozog. A kibocsátót is a három fél valamelyikében jelölhetjük meg (Érszegi Géza, elfogadva a burgenlandi okmánytár datálását, Kőszegi János nádor oklevelének tartotta, ld. Érszegi: Sárvár 203. 8. jz.). A jelen DPM hátuljára nyomott pecsét foltja elég nehezen kivehető, de mérete leginkább 53 mm-re tehető, ami megfeleltethető Kőszegi András pecsétméretének (lásd pl. DL 91180., 40372., 1993., 2048.), és biztosan nem azonosítható Kőszegi János 64-65 mm-es pecsétjével (pl. DL 86499., 91130., 93881.). A kibocsátót így inkább Kőszegi Andrásban jelölhetjük meg, hozzátéve, hogy az oklevéladás éve nem feltétlenül esett vasi ispáni megbízatása idejére, hiszen a két időpont között is keltezett sárvári központjában oklevelet (1318: AOkl V. 132. sz.; 1320: AOkl V. 742. sz.). 348: [1311-1324.] okt. 13., Kőszeg - Héder nb. Kőszegi András Egyik részről Ivánka villicus és a körmendi (de Curmend) polgárok és zsidók, másik részről Severedus fia László mester beszámoltak arról, hogy az oklevéladó korábbi levele értelmében Szent Mihály 15. napján [okt. 13.] párbajt kellett volna vívniuk a köztük fennálló peres ügyek miatt, ám végül a következőképpen egyeztek meg. Mivel Ivánka és társai azt állították, hogy bizonyos károkozás, ti. öt ló és más javak elhurcolásában László mester is érintett harmadrész erejéig, ezért Ivánka 6 másik körmendi polgárral esküt fog tenni a vasvári káptalan előtt Szent Gál 15. napja [okt. 30.] előtti csütörtökön arról, hogy az öt ló elhurcolása miatt László révén 1 és % márka (duas marcas minus fertone) káruk keletkezett, továbbá a bajvívó félfogadása miatt 2 márkát és a tanúállítás miatt ugyancsak 2 márkát fizettek. Ha az esküt leteszik, akkor László mesternek ki kell fizetnie az 5 és % márkát Ivánkának és társainak a káptalan által megjelölt időben és helyen. Ugyanekkor, ugyanott Miklós fia Dénes is tegyen esküt arról, hogy az oklevéladó már lezárt ügyére vonatkozóan az a két András (duó And- ree) nem volt László mester serviense, akik kapcsán tiltakoztak, hogy elvették három lovukat. D. in Kuzeg in quind. b. Michaelis archang.
