Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 305 Chama cognati mariti sui de possessione et rebus abire permittitur de domo sua, et requirendum cui actionem dotis sue et quarte sue eadem commiserit exequendam transmisissemus, iidem sacerdotes homines nostri postmodum ad nos personaliter redeuntes nobis concorditer retulerunt, quod ipsis presentibus et videntibus eadem domina predictas actiones suas et dotis et quarte reliquisset Ladislao filio Thome filii Symonis finaliter exequendam ratum et firmum habitura, quicquid in premissis factum fuerit per eundem. Dixerunt etiam, quod eandem dominam cognati mariti sui in tunica et clamide de Dornetoa tantummodo habire permississent. Datum sabbato proximo ante Dominicam Circumdederunt. Hátulján: Procuratorie pro domina relicta Choma. a előtte áthúzva: törten (valószínűleg ue. szó, elrontva) Az itt említett Simon fia Tamás fia László a Baksa nemzetséghez tartozott (ld. Engel: Genealógia, Baksa rokonsága 7. tábla: Sztritei, Csapi [pólyánkat]), amely Zemplén megyében volt érdekelt, és erre a megyére utal a két kiküldött pap települése: a mai Tiszasalamon és Battyán (jelenleg Ukrajna és Szlovákia területén) egészen közel estek egymáshoz, és bár Salamont a késő középkorban inkább Ung megyéhez számították, kezdetben Zemplén megyéhez tartozott (ld. Csánki I. 342., 361.). Az oklevél kiadója egyértelműen egyházi személy, hiszen jegyajándék és leánynegyed ügyében eleve az egyházi bíróságok voltak illetékesek, a papokat a saját embereinek nevezi, ezen kívül a hátoldalon egy mandorla alakú pecsétfolt található. A zempléni papok kiküldése alapján vagy a területileg illetékes egri püspökről, vikáriusról, esetleg a zempléni főesperesről lehet szó. Csama személye nem azonosítható be egyértelmű módon, Simon fia Tamás fia László megbízatásából azonban következtethetünk arra, hogy az apja, Tamás ekkor már nem élt. Maga Tamás 1289 után halt meg (utolsó datálható felbukkanása 1283, és nem 1288, ld. RA 3471. sz., vö. Engel: Genealógia, Baksa rokonsága 1. tábla, Simon fia Tamáshoz tartozó jegyzet, 1285-ben hamis oklevélben bukkan fel: RA 3350-3351. sz.; Rénold „volt nádor" és bírótársainak levelében azonban még szerepel, amely mindenképpen 1289. évi vagy az utáni: ÁÚO V. 59.; vö. Zsoldos: Archontológia 23.). Lehetséges, hogy 1290-ben már csak a fiai éltek (RA 3553. sz.), bár ez a forrás szövegéből nem következik egyértelmű módon. Az először 1290-ben megjelenő László hosszú ideig élt még, 1329 novemberében még peres fél volt, ám 1330. jan. 16-ra már elhunyt (AOkl XIII. 596. sz.; XIV. 39. sz.). Az oklevél kiadóját így ezen évkörön belül kell keresni. A hátlapi mandorla alakú pecsét „lelógott" a hártyáról, a szélessége 35 mm, a hosszúsága (kikövetkeztethetően) 60 mm körül lehetett. András egri püspök (1275-1305) pecsétje kb 35 mm széles volt, ám rövidebb, 54-55 mm hosszú (DL 40242., 2216.). Utódja, Márton (1306-1322) pecsétje pont 60 mm hosszú volt, de egy kicsit szélesebb, kb 37 mm (DL 31195.). Mivel szélességben csak pár mm. az eltérés, amely a pecsétfoltokon belül még a „hibahatáron" belül van, a jelen kiadványt inkább köthetjük Mártonhoz, mintsem András püspökhöz. 342; 1322. márc. 21. - egri káptalan Egyik részről lövői Marcell fia Leustasius, másik részről az ugyaninnen való rokona: Pál fia Jakab a maga és fivére: István nevében az oklevéladó színe előtt beszámoltak arról, hogy közös akarattal megosztották Lövő, Iván és Ráboly nevű birtokaikat. Lövőt két egyenlő részre osztották, amelynek a Tisza folyó felőli déli része egészen a föld határáig minden haszonvételével és tartozékával,
