Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 29 7 az esztergomi érseknek 50 márkáért, jogosnak ismerve el az alországbírói privilégiumot (ez utóbbi csak szóvirág, hiszen az érsek 1319-ben lényegében megvásárolta a földet) (AOkl V. 445. sz.). Hogy a jelenlegi DPM hová illeszthető be, az nem megállapítható, igazából még az itt ismertetett persorozattal való kapcsolata is kétséges lenne, ha nem szerepelne benne Franceus az alperesek között. Nem tudunk arról, hogy az 1293. febr. 23-i eladást követően a felek között bármilyen egyéb konfliktus lett volna, de ez nem is kizárható. Györffy György 1300-ra keltezte ezt a levelet, mert más bírói hatóság is adott ki DPM-oklevelet 1300 júniusában Rákoson, az országgyűléssel összefüggésben (AMTF IV. 551.). Györffy itt arra a kiadványra célzott, amelyet Aba Amadének tulajdoníthatunk (237. sz. reg.). Mivel a DPM szövegezése és a más oklevelekben írt perelőzmények azt valószínűsítik, hogy országbírói vagy alországbírói diplomáról van szó, ezért a kelet nem lehet helyes, mert az 1299-es és az 1300-as rákosi országgyűlések idején hivatalban lévő István országbíró és István alországbíró pecsétje is más volt (pajzs alakú, és nagyobb, Id. a 207. sz. reg. kommentárját), mint az itteni DPM-re nyomott pecsét foltja. 1277-ben és 1286-ban is tartottak Rákoson országgyűlést, de az 1277-ben az alországbírói tisztséget betöltő Ompudinus pecsétjét nem ismerjük, 1286-ból meg egyáltalán nincs adatunk sem az országbíróra, sem a helyettesére (Zsoldos: Archontológia 34-35.). A pecsét mérete ugyanakkor feltételesen azonosítható az 1293-1297 között hivatalát viselő Márton alországbíró pecsétméretével is (DL 50552.; 89261.). Tegyük hozzá: Márton minden más ismert alkalommal Budán keltezett, és nem tudunk olyan alkalomról ebből az időszakból, amikor valamilyen nagy fontosságú, avagy országos esemény (pl. országgyűlés) lett volna Rákosmezőn. Emellett az oklevél pecsétfoltja elmosódott, kissé szabálytalan, így nehezen határozható meg pontosan. A kiadási idő és a kiadó neve így nem dönthető el. 330: 1318. júl. 4., Eger - Márton egri püspök Az oklevéladó korábbi levele szerint bánki (de Bank) Benedek fia Péter és Pál fia János köteles megjelenni Ubul fia Mihály fiai: István, László és Mihály, semjéni (de Semyon) nemesek ellenében Keresztelő Szent János nyolcadán [júl. 1.] ugyanezen Benedek Péter nevű fivére özvegyének hitbére és jegyajándéka ügyében [AOkl V. 180. sz.]. A mondott határnapon Benedek fia Péter és Pál fia János nem jelentek meg és nem is küldtek senkit, míg János semjéni pap a szabolcsi (de Zobolch) négy szolgabíró ügyvédvalló levelével, és erre az ügyre vonatkozó okleveleivel István és a többi semjéni kegyura (patronis suis) nevében törvényesen várakozott. D. Agrie quarto die term, prenot. a. D. 1318. Eredeti DL 50662. (Kállay család, 1300. 24.) Kiadása: АО I. 477. Regesztája: Kállay I. 83. sz. AOkl V. 195. sz. A kiadásban a 4. sor: octauis beati helyett octavis nativitatis beati. Egy év nélküli, júl. 6-án kelt oklevélben Márton egri püspök megparancsolja, hogy az itt nevezett alpereseket kiközösítés terhe mellett idézzék meg aug. 27-re a színe elé az itt közölt felperesek ellenében (DL 56601.; Kállay I. 84. sz.). Egy aug. 30-án, szintén év nélküli, Egerben kiadott levélben pedig a felek közti pert elhalasztják okt. 6-ra (DL 56594.; Kállay I. 86. sz.). Ezek szinte biztosan erre a perre vonatkoznak (így a datálatlan diplomák kiadási éve is 1318), és mivel ezen DPM hátulján lévő mandorla alakú pecsétfolt mérete (kb. 61 x 38 mm) egyezik Márton egri püspök pecsétméretével (vö. DL 75240.), továbbá a levél Egerben kelt, ezért a kiadót biztosan azonosíthatjuk ővele. Ld. még a 331. sz. reg.
