Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
294 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod cum iuxta continentiam litterarum nostrarum memorialium comes Symoun filius Symo[nis----]a relicte Johannis deb Sancta Elizabeth in octavis nativitatis beati Johannis baptiste unam marcam solvere, et unum servum Paulum [— si]mi liter3 eidem domine coram nobis restituere debuisset, adveniente ipso termino Jacobus rufus officialis eiusdem comitis Symonis pro ipso comite Symone domino suo coram nobis comparendo paratus erat dictam unam marcam solvere, et restituere servum prenotatum cdomine antedictec, quam quidemb unam marcam et servum antedictum statuit coram nobis, ipsa vero domina nec venit nec misit ad recipiendum ipsam pecuniam et servum memoratum per ipsum Jacobum pro eodem domino suo in nostri presentia legitime fuit expectata. Datum quarto die termini prenotati. a szakadt a pergamen b sor fölé beszúrvac_c sor fölé beszúrva Az oklevél restaurált és emiatt a hátlapi szöveg nem olvasható. Az azonban kivehető, hogy egy kisebb méretű, kb. 27-30 mm-es pecsét volt a hátulján. A kiadvány a stílusa alapján hiteleshelyinek tűnik (a színe előtt kellett végrehajtani egy visszaadást, amiről bizonyságlevelet ad ki, továbbá hiányzik a kelethely). Mivel az oklevél a Soós család levéltárában maradt fent, ezért Simon fia Simont biztosan azonosíthatjuk a Baksa nemzetség ilyen nevű tagjával (Engel: Genealógia, Baksa rokonsága 1. tábla), mivel a Soós család a Baksa nemzetség egyik ágából származott. A nemzetség birtokai főként Zemplén megyében és a környékén terültek el (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 179-181.), és ügyeiket igen sokszor a leleszi konvent vagy az egri káptalan színe előtt intézték. Az oklevél hátulján lévő pecsétméret megfeleltethető a leleszi konvent 29 mm-es pecsétjének (Takács: Káptalanok és konventek pecsétjei 72.). A kiadót így igen nagy valószínűséggel azonosíthatjuk a mondott egyházzal. Simon fia Simon utolsó datálható felbukkanása 1298-ra esik (amennyiben azonosítható az ott felbukkanó Sinkával, ÁÚO X. 499.; vö. Engel: Genealógia, Baksa rokonsága 8. tábla: Csapi [Eszenyi]), ám biztosan csak 1318-ban tekinthetjük elhunytnak, amikor már a fia, Tamás folytat birtokpereket a nemzetség más tagjaival, ill. mondott ellent határosként egy birtokba iktatásnak (AOkl V. 43-44., 224., 917. sz.). Ezen kívül itt szenterzsébeti János özvegyét említik. A Heves megyei Szenterzsébet birtokosa egy keltezetlen oklevélben valóban egy bizonyos szenterzsébeti „Nagy" János, amely levél Györffy György szerint 1300 körül kelt (ÁMTF III. 134-135.), ám valójában az 1340-ben zajlott per idején keletkezett (vö. AOkl XXIV. 398. sz.), így az ott említett János nem lehet azonos az itteni Jánossal, aki legkésőbb 1318-ban már nem élt. A terminus post quem tehát szintén Simon fia Simon életidejéből adódik. Simon legkorábbi felbukkanása V. István 1271. évi kiadványában található, amely említi, hogy fivéreivel együtt ő is jelen volt Feketehalom 1264-1265. évi ostrománál az ifjabb király oldalán (RA 2128. sz.; Zsoldos: Családi ügy 60., 64.). Az oklevél keltének alsó határa így az 1260-as évek, ennél pontosabban nem határozhatjuk meg. 328: [1310-es évek eleje-1317.] dec. 22., Újlak - szabolcsi (al-)ispán? Várdai (de Warda) Aladár fia László Szent Miklós nyolcadát [dec. 13.] követő keddtől (a feria tertia [post] octavas sancti Nycolai proxime subsequent]) megjelent az oklevéladó színe előtt rohodi (de Ruhud) Fodor (Fudur) ellenében, akit az oklevéladó a Karászon (in Karaz) tartott gyűlésére (in congregatione nostra) idézett meg a színe elé külön embere útján, de az nem jött és nem is küldött senkit,
