Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A regesztázás módja
A regesztázás módja Az oklevélkivonatok tükörregeszták, azaz az információk sorrendje nagyjából megfelel az oklevélben található leírás sorrendjének. A sorbarendezés az időrend alapján történt. A legtöbb DPM-oklevél egyébként datálatlan, ez esetben a kikövetkeztetett dátum záró eleme (tehát a magasabb év) szolgált viszonyítási alapul. Előfordul, hogy a tágabban megadott évkört hipotetikusan tovább lehetett szűkíteni, ilyenkor a tágabban megadott évkör szögletes zárójelben, az esetleges további szűkítés kerek zárójelben található. Ilyen esetben a kerek zárójelbe írt rész szolgált a sorba rendezés alapjaként. Mindezek miatt az oklevelek időrendi sorrendje hipotetikus, és csak nagyjából helytálló. Amennyiben az időrendbe sorolásra semmilyen támpont nem volt, akkor az évszám helyén egy szögletes zárójelbe tett kérdőjel áll. Az ilyen oklevelek a legvégén találhatóak, de még a késő-középkori DPM-oklevelek előtt, mert a paleográfiájuk alapján még egyéb támpontok nélkül is megállapítható volt, hogy nem késő- Anjou-koriak, vagy 15. századiak. A fejlécben található a regeszta sorszáma, utána az oklevél dátuma, a fentebb kifejtett forma szerint. Ha a keltezés nem szögletes (vagy kerek) zárójelben található, akkor az a rész a forrásban is szerepel. A keltezés után található a kelethely, amennyiben a forrás feltüntette azt. Utána következik a feltételezett kibocsátó neve. Itt három féle jelölést alkalmaztunk, aszerint, hogy mennyire tekinthető megalapozottnak az azonosítás. Félkövérrel jelöltük, ha a kibocsátó személye 99-100%-os pontossággal azonosítható. Ilyen esetben lényegében biztosak lehetünk abban, hogy az illető adta ki az oklevelet. Formázás nélkül jelöltük a nevet és titulust akkor, ha az 90-98%-os biztonsággal azonosítható a kiadó. Ekkor is igen nagy biztonsággal gyanakodhatunk a feltüntetett kibocsátóra. Ha a név és titulus dőlten szerepel, utána kérdőjellel, akkor 70-90%-os biztonsággal azonosítható az illető. Ez általában azt jelenti, hogy bizonyos jelek szólnak mellette, de konkrét történeti bizonyíték nincs arra, hogy tényleg a feltüntetett személy vagy intézmény adta volna ki az oklevelet. Ezek a jelölések természetesen csak támpontként szolgálnak az azonosítás súlyát illetően, egyébként a regeszták után részletes indoklás található, amely alapján az olvasó eldöntheti, hogy mennyire találja megalapozottnak a rekonstrukciót. A részletes regesztákban feltüntettük az összes ott szereplő tulajdonnevet és érdemi információt. Ha az oklevélnek van korábbi kiadása, akkor csak a re- gesztája szerepel, zárójelben feltüntetve a latin tulajdonnév-alakokat. Az itt található személy- és földrajzi neveket igyekeztünk minél pontosabban beazonosítani. Ezeket az azonosításokat a névmutatóban tüntettük fel. Ha valaki tehát arra kíváncsi, hogy az adott történelmi helynév melyik megyében található, vagy hogy melyik mai helynévnek feleltethető meg, illetve hogy a felbukkanó
