Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 281 313: [1260-as évek-1312.] ápr. 17-23. - leleszi konvent Egyik részről János fiai: Illés, Henrik és Miklós, másik részről Farkas fia Lőrinc és fiai: Péter és Mihály az oklevéladó színe előtt megjelenve elmondták, hogy Illés és fivérei jobbágyának: Barrangt-nak a halála ügyében a megyebelieik közül kikerülő fogott bírák közbenjárásával a következő egyezségre jutottak. Lőrinc és fiai 2 márkát tartoznak fizetni a jelen oklevél kiadásának 15. napján, aztán az első kifizetés 15. napján újabb 2 márkát, végül a második kifizetés 15. napján ismét 2 márkát, az összes fizetést becsértékben teljesítve. Továbbá ha az első kifizetés napján Illés, Henrik és Miklós 2 másik nemessel együtt esküt tesz arról, hogy a mondott jobbágyukat a falujukban ártatlanul ölték meg, akkor Lőrinc és fiai a haláleset miatt adjanak még 5 márkát az eskü által megjelölt határnapokra. Ezen kívül Lőrinc és fiai 25 másik nemessel együtt vonuljanak börtönbe azon a napon és helyen, amelyet majd az eskü napján jelölnek ki nekik. Azt is akarták a felek, hogy az ügyüket végül perei Burtius(?) (coram Burtio? de Pere?) és papi (de Papy) Domonkos mester fejezze be, a bírónak egyenlően adnak elégtételt. D. quint, fer. prox, ante fest. s. Georgii mart. Eredeti fényképe: DL 84227. (Bárczay család 1.18.) Kiadása: HO VII. 326-327. Az itt olvasható oklevelet valószínűleg egy hiteleshely állította ki, bár nem hangsúlyozza ki külön, hogy a kifizetésnek a színe előtt kell történnie (akkor biztosak lehetnénk benne), ám a szöveg végén harmadik személyben beszél a bíróról (iudicem pariter placabunt). Egy másik, kb. egy héttel később kiadott DPM-oklevélben egy biztosan bírói hatóság igazolja, hogy az itt is említett békebírságot János fiai megfizették neki (314. sz. reg.). Annak az oklevélnek a kelethelye Abaújvár, az itt említett „megyebeliek" tehát szintén onnan kerülhettek ki. Papi település szintén abban a megyében volt. A hátoldalon egy viszonylag apróbb méretű pecsét foltja látható. Bár a DL- DF 5.1-es adatbázisban csak a kiadvány fényképe van meg, de ott található rajta a 20. századi „Országos Levéltár. Középkori gyűjtemény" feliratú bélyegző is. Ennek a mérete kb. 38 mm, ehhez viszonyítva a pecsétfolt kb. 30-31 mm-re tehető. Ez pontosan egyezik a leleszi konvent pecsétméretével (ld. pl. DL 99397., 38139., stb.), amely hiteleshely vonzáskörzetébe egyértelműen beletartozik a felperesek, János fiai lakhelye (Bárca, vö. Engel: Genealógia, Bárcai), így a kiadót vele azonosíthatjuk. Az oklevélben szereplő János fiai az 1260-as évek végétől tűnnek fel, és Illés 1312 októberében már nem élt (ld. a 91. sz. reg. komm.). Az említett papi Domonkos mesterrel a századforduló évtizedeiben találkozunk, felbukkan Aba Amadé egy 1295-1311 közötti kiadványában, ill. Pál albíró 1305. évi levelében, és még egy másik, szintén erre az időszakra helyezhető DPM-ban (291. és 307. sz. reg.; AOkl I. 706. sz.). Az oklevél keltét így tágabban az 1260-as évek és 1312 közé, szűkebben az 1290-es évek és 1312 közé tehetjük. 314: [1260-as évek-1312.] ápr. 25.-máj. 1., Újvár - újvár megyei hatóság (megye? vizsgálóbírók?) Az oklevéladó igazolja, hogy János fiai: Henrik és Fekete (Niger) Miklós kifizették az oklevéladónak azt a békebírságot, amellyel azért tartoztak, mert a Kekebarty-i Farkas fia Lőrinc és fiai: Péter és Mihály, ill. az ugyanonnan való Miklós fiai: Dénes és Demeter elleni perben, amely a Miklósék jobbágya: Ba-
