Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
270 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Az oklevél a Thaly család anyagában maradt fent, amelynek ősei a Veszprém megyei Ajkán voltak birtokosok (ld. pl. HO I. 57., 71., 73.; ÁÚO IX. 321.), és az itteni szereplők közül Ehellős fiai: Ajka és Olup, ill. István fia István 1292-től kezdve bukkannak fel (HO I. 66.; HO V. 129.; AOkl I. 408., 539-541., 552., 760., 762. sz., stb.). A kiadás felső határa 1311 (de valószínű, hogy inkább 1310), mivel a veszprémi káptalan egy 1312. máj. 1. előtt kiadott levelében említik, hogy István fia Istvánnak kártérítést kell fizetnie az itt felbukkanó Simon fia Benedek megölése miatt (AOkl III. 275. sz., ld. még uo. 394., 395., 443., 546. sz.). Mivel az első megadott fizetési határidő 1312. máj. 1. volt, a további határnapok pedig nov. 18. és a következő év jan. 20-a, ezért (a határnapok nagy léptéke alapján is) az ezt elrendelő megegyezésnek 1312 elején kellett megtörténnie. Mivel ezt megelőzte a gyilkosság és ezzel kapcsolatban a hatóságok felkeresése, ezért nem valószínű, hogy 1311. dec. 14-én még az élő Benedekkel pereskedtek volna Istvánék. Lőrinte mester nyilván azzal a Lőrinte nb. Saul fia Lőrintével azonos, aki 1291-1292 és 1298-1299 között veszprémi ispán volt (Zsoldos: Archontológia 227.). Ezt a Lőrintét itt, és az 1290-es években is mindig „magister" címmel illették, ám amikor 1272-ben részletesen beszámoltak érdemeiről, még nem szerepelt ez a titulus (RA 2223. sz., amely az oklevél kiadása is), és 1274-ben sem (HO 1.62.). (A „magister" cím nem szerepel a királyi oklevelek méltóságsorában, ám ott nem is elvárható, ill. VIII. Bonifác pápa kiadványában sem - ÁÚO X. 273. -, ahol szintén nem volt elvárható.) Ezért a terminus post quem 1274, amikortól Lőrinte elvileg megszerezhette a magisteri címet (valószínű, hogy ez nem a tanulmányaira utal, hanem egy olyan világi pozícióra, amelynek a nevében szerepel a „mester" szó, és amelynek betöltése után szintén meg szokták adni ezt a titulust a volt tisztségviselőknek. Nincs adat arról, hogy Lőrinte viselt volna ilyen világi posztot - pl. lovászmester, asztalnokmester, stb. -, ám mivel a méltóságviselők sora korántsem teljes, nem is elképzelhetetlen). A jelen oklevél hátulján nem azonosítható és mérhető a pecsétfolt, így a budai kelethely mellett semmi egyéb támpontunk nincs a kiadóra. Tudjuk, hogy Lőrinte mester 1299-ben teljesen más ügyben az országbíró előtt pereskedett (HO VIII. 388-389.), ajkai István fia István pedig 1312-ben egyenesen I. Károly előtt jelent meg a már említett gyilkossági ügyben, aki szintén Budán keltezte azt a diplomáját (AOkl III. 395. sz.). Ezeknek az eseteknek természetesen semmilyen kényszerítő ereje nincs a jelen oklevél kiadójára nézve. 296: [1295-1310.] dec. 27, Gönc - Aba Amadé Azt a pert, amelyet Mihály fia Og - akinek a nevében a serviense: Máté jelent meg - folytatott az oklevéladó színe előtt Szent Miklós 22. napján [dec. 27] Tamás fiai: László és Donch, ill. azok serviensei ellenében - akik közül és a többiek nevében Donch jelent meg -, a felek közös akarattal a következő döntőbírókra bízzák: Og mester részéről Konrád comes fiai: Boxa és Máté, a másik részről pedig kátai (de Katha) Tamás comes és Sámson comes. A döntőbírók Lelesz faluban (in villa belez) bíráskodjanak a felek között, és aki nem fogadja el a döntést, az 3 márka bírságot fizessen. A felek Gyertyaszentelő Boldogasszony nyolcadán [febr. 9.] térjenek vissza az oklevéladó színe elé, és mutassák be a konvent oklevelét a történtekről. D. in Gunch in termino suprad. Eredeti DL 57996. (Sóos család 202.) Kiadása, regesztája: RP 343. sz. Az Amadéhoz kapcsolást az oklevél gönci kelethelye indokolja, ami a nádor rezidenciája volt, ezen kívül az oklevél hátulján lévő pecsétfolt mérete egyezik Amadé 1295-től használt pecsétjének a méretével (vö. RP 238. és 344. sz. reg. kommentárjait).
