Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
26 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek átmenet után a személyzet szép lassan lecserélődött (Károly kancelláriája esetén). Aba Amadé bírósága a nagyúr kelet-felvidéki tartományának felbomlása után szintén megszűnt, és ezzel véget ért az ott kiadott DPM-oklevelek kora is.78 A Kőszegiek uralmát az 1310-es évek végén, 1320-as évek elején számolta fel Károly,79 és ezzel ugyancsak véget ért a nyugat-magyarországi DPM-ok- levéladás is. Azt látjuk tehát, hogy számos esetben a műfaj egész egyszerűen azért szűnt meg, mert maguk a stílust gyakran használó oklevélkibocsátók (és kancelláriai személyzetük) szűntették be a működésüket. Bár a fenti felsorolás a DPM-okleveleket tömegesen kiadó szerveknek legalább a 2/3-át érinti, önmagában nem ad magyarázatot a stílus teljes eltűnésére. A műfaj egyik „katalizátorának" számító egri káptalan oklevéladása az Amadé-tartomány felbomlása után is zavartalanul folytatódott, és az 1320-as évek elejéig adott ki intituláció nélküli oklevelet, utána viszont már nem. Bizonyos környékbeli megyék esetén szintén az 1310-20-as évek fordulója a határ. Abaúj megyétől az 1310-es évek második feléig ismerünk nem intitulált kiadványokat, míg Szabolcs megye az 1320-as évek elejéig folytatta a gyakorlatot, és a stílust nagyjából az egri káptalannal egy időben szüntette be.80 Gömör megye az 1330-as évek elején adott még ki DPM-t.81 A műfaj „utolsó utáni" képviselői tehát bizonyos északkeleti megyék voltak, de mire megindult volna nagyobb számban a megyei oklevéladás, addigra a stílus teljesen kiment a divatból. Ebben az esetben talán köze lehetett a papíroklevelek elterjedésének mindehhez, bár úgy véljük, hogy a DPM-stílust elsősorban nem a praktikum tartotta életben és virágoztatta fel (mert ez esetben az elterjedése országosan nagyjából egyenletes lett volna), hanem egyfajta kancelláriai megszokás, és a személyzet fluktuációja. Az eltűnésének fő oka pedig két dologra vezethető vissza. Egyrészt azok az irodák szűntek meg a 14. század első két évtizedében, ahol kedvelt volt a stílus (alországbíró, Amadé-tartomány, Kőszegi-tartomány). Másrészt az 1320-30-as években a maradék néhány helyen (egri káptalannál, és bizonyos, a vonzáskörzetében lévő megyéknél) is „kiment a divatból" - ebben közrejátszhatott a papíroklevelek megjelenése és viszonylagosan gyors elterjedése is. Az 1330-as évek után az intitulációval ellátott, majd a DPM-promulgáció- val folytatódó, a kortársak által memoriálisnak nevezett oklevelek kiadása töretlenül folytatódott. Egyedül az intituláció hiánya mint stíluselem szűnt meg. Elvétve találkozhatunk néhány ilyen kiadvánnyal a 14-15. századból 78 Az Amadé-tartomány felszámolására ld. Szőcs: Nádori intézmény 109., és az ott hivatkozott irodalom. 79 A Kőszegiek felszámolására ld. Zsoldos: Henrik-fiak 660-661.; ill. itt a 335. és 347. sz. reg. kommentárjait és az ezekben hivatkozott irodalmat (főként Engel Pál és Kristó Gyula tanulmányát). 80 Szabolcs megye utolsó ilyen oklevelei: 339-340., 344. sz. Ismerünk egy DPM-oklevelet 1340-ből (351. sz.), ám ez egy nem jellemző kivétel. 349-350. sz. 81
