Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 209 az oklevéladó tanúsága mellett a felek kimennek Márok földre, és nyugat felől, Papi és Fejércse (Popy et Feyrché) falvak irányából László és Pelbárt, keletről pedig Tamás és János eskü keretében állítsa fel a föld határjeleit. Ezután, szintén az oklevéladó tanúsága mellett, járják meg Surány határait, amely Márok és Egyházassurány (Ighuzes Surarí) között fekszik, és osszák a földet két egyenlő részre. A Márok felől eső részre esküdjön László és Pelbárt, hogy az az ő öröklött birtokuk, a másik, Surány felőli részre pedig Tamás és János tegyen esküt. Ha a megegyezést felrúgó fél perbe vonná a másikat, veszítse el a pert, és a felek az összes, ezen ügyben egymás ellen bírt okleveleiket érvénytelennek nyilvánítják, amennyiben valamelyikük megőrizne közülük egyet. D. in oct. Cynerum a. D. 1299. Eredeti DL 76179. (Zichy család, zsélyi 1. A. 32.) Kiadása: Zichy I. 90-91. A kiadásban 91. old. 9. sor: Ladizlai helyett Ladizlaus; 10. sor: occidentali helyett orientali. A kiadót az okirat hátuljára nyomott pecsétmaradvány azonosítja, amelynek köriratából az „Agrien" rész tisztán kivehető, és mérete is egyezik az egri káptalan DPM-oklevelein használt pecsétjének méretével (Id. a 83. sz. reg. kommentárját). Az oklevélen található egy másik, kisebb pecsét töredéke is, amely gyűrűspecsétnek tűnik (ábrájából egy kereszt töredéke vehető ki, átmérője 19-20 mm). A Zichy-oklevéltár szerint ez a jászói konvent pecsétjének a maradványa, bár ez számunkra nem teljesen egyértelmű. Ld. még a 214. sz. reg. 213: 1299. ápr. 12., Buda - III. András Per támadt Demeter zólyomi (de Zolym) ispán színe előtt egyik részről Bothyz fivére: Miklós comes felperes, másik részről Rechke fia Pál, Bagamér fiai: Bo- dov, Miklós és János, és Szerafin fiai: András és Miklós között, amely során Miklós [IV.] László király oklevelére hivatkozva igényt támasztott Szentmiklós, Szmrecsán, Nádasd és Dománülése (Scenmiclus, Zemerchen, Nadosd, Domanyule- se) nevű földre, azt állítván, hogy azok Verbice (Werbiche) birtokhoz tartoznak. Ezzel szemben az alperesek azt állították, hogy azok az ő öröklött birtokaik, nem szerzemények. Az ügyet végül Demeter az oklevéladó színe elé tette át, ahol egyik részről Miklós comes, másik részről Pál, ill. Miklós és János a maguk és fivéreik nevében, továbbá András a maga és fivére nevében személyesen megjelenve a következő egyezségről számolt be. Jóllehet az említett földek László király oklevele alapján, amelyet Miklós magánál tart, jog szerint tényleg Verbice birtokhoz tartoznak, ám végül az oklevéladó által kirendelt fogott bírák: Demeter zólyomi ispán, Tamás comes, Henrik mester, Belus comes és János fia Miklós, ill. még mások, egyezséget teremtettek a felek közt. Ennek értelmében Szent György 15. napján [máj. 8.] Rechke fia Pál, Bodo, Miklós és János a maguk és fivéreik nevében, továbbá András és Miklós Kozma fia Lőrinccel és még 60 hozzájuk hasonló nemes személlyel tegyen esküt a szepesi (Scepusien- sis) káptalan színe előtt, az esztergomi káptalan és a turóci (de Thurch) konvent emberének a jelenlétében, hogy a kérdéses földek mindig is az ő öröklött bir-
